Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 14 (2008) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - SERES ISTVÁN: Zolnától a budai vérpadig

További kételyünknek adunk hangot arra vonatkozóan is, hogy 1741-ben és 1743ban I. János részesült nádori és uralkodói birtokadományokban. Hiszen ha saját következtetésünk helyes, a családfő akkor már a századik életévét is betölthette! A geneológiai tábla szerint jelen dolgozatunk főszereplője a nemességszerző második fiú (II. János) II. Pál nevű fiától származó III. Pállal azonos, akinek a katonaként 1825 körül említett fiában, III. Jánosban magvaszakadt a család. Véleményünk szerint azonban itt is egyértelműen a szerző vagy az adatokat szolgáltató Matolai család tévedésével állunk szemben. A leszármazásrend szerint II. Pált 1724 körül említik, míg az unokáját (tehát a kuruc vezér állítólagos fiát!), III. Jánost majd száz esztendővel később, 1825 körül. Mivel a Péró-lázadásban vitt szerepe által elhíresült Matolay Pál életkoráról több egybehangzó forrás is fennmaradt, születését az 1683. esztendőre tesszük. Az armális kiadása idején tehát alig tizenegy éves gyermeket egyértelműen II. János fiával, II. Pállal kell azonosítanunk. Ezek az apró észrevételek azon aggályunkat is megerősítik, hogy talán a Dongó által kiadott leszármazási tábla sem teljes, és a hibás következtetések mellett az is elképzelhető, hogy nem is mindenütt tartalmazza a család összes tagját. Később látni fogjuk, hogy 1705-ben egy Matula László nevű kuruc tisztet említenek, akit talán Pállal kell azonosítanunk, de az 1729-1737 között Hódmezővásárhelyen élő, evangélikus vallású és magyar nemesként nyilvántartott Matulai vagy Matula Tamásban egyértelműen Pál egyik, a családi geneológiából hiányzó rokonát kell tisztelnünk. Ez utóbbi mellett a közös vallás (evangélikus) és származás (szlovák), a kétségtelen nemesség, valamint a közös lakóhely (Matolay Pál előbb a Rákóczi-szabadságharcot követő időszakban, majd az 1735 előtti években élt Hódmezővásárhelyen) kétségtelenné teszik a két férfi közötti rokonságot. Annál is inkább, mivel más nemes Matolay (Matulay vagy Matula) családról nincsen tudomásunk. A későbbi népes Matolay család Györgytől (Etele szépapjától) és Andrástól eredt. Bár Györgyöt jómódú nagyszalatnai mészárosnak írják, a családi mesterséget valójában az öccse leszármazottai vitték tovább. A Dongó által közölt családfa András utódai között összesen kilenc mészárost említ (Jászberény, Körmöcbánya, Losonc, Selmecbánya, Selmec, Szász és a Borsod megyei Nyárád), valamint egy Selmecbányán élő gazdag tímárt. I. Pálnak mindössze egy Márton nevű fia volt, aki (férfi) utód nélkül hunyt el, II. János ága pedig - miként fentebb írtuk - a szomorú sorsra jutott Pál unokájában halt ki.

4 Dongó Gyárfás Géza alapos összefoglalása mindmáig a legfontosabb forrásunk a Matolay család történetére nézve, ennek ellenére érdemesnek tartjuk megemlíteni a korábbi nemzedékrendi összefoglalásokat is. Nagy Iván klasszikusnak számító munkájában még csak arról tudott, hogy az ország területén két Matolay, ül. Matulay nevű nemesi család volt. A „Matolay"-ak címerében egy csőrében három búzakalászt tartó galamb volt, és az általa „Matulay"-ként nyilvántartott család rendelkezett a Dongó Gyárfás által is leírt „mérleges" címerrel. Ez utóbbi volt egyébként az 1835 táján Pesten élő Matulay István címere is. A zempléni Matolayakat viszont - tévesen - az előző családdal hozta kapcsolatba, éppen a vezetéknév azonossága miatt.

5 Nagy Iván kezdeti tapogatózásaihoz képest már jelentős előrelépést kell tulajdonítanunk Kempelen Béla fél évszázaddal később megjelent összefoglalásának. Az 1913-ban