Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 14 (2008) 1-2. sz.

Seminarium Ecclesiae - KICSI VALÉRIA: Keresztény közösségek Törökországban

lyezi újraindításukat. A többi felekezet sem indíthat lelkészképzést, ezért az utánpótlást csak külföldről tudják biztosítani. Törökországnak az Európai Unióhoz való közeledése során a nemzetgyűlés 2002-től 2004-ig több reformcsomagot is elfogadott, melyek számos tekintetben új lehetőségeket nyújtanak. Megteremtették többek közt a kisebbségi nyelvhasználat jogi kereteit, a kisebbségi nyelven történő műsorszórásra is lehetőséget adtak. Más kérdés, hogy e lehetőségek hogy válnak valósággá. Az új társulási törvény egyfajta kiskaput kínál a nem muszlim közösségek jogi státuszának rendezésére, és talán az istentiszteleti helyek teljes legalizálására is mód lesz. * * * Az alábbiakban röviden bemutatom a Törökországban élő legfontosabb keresztény közösségeket. A görög ortodox kisebbség a 20. században - főleg a lakosságcserét követően - igen megfogyatkozott. Az Isztambulban és a közeli szigeteken (Gökceada és Bozcaada) élő görögöket maga a lakosságcsere ugyan kevésbé érintette, az alábbi folyamat azonban önmagáért beszél: e térség görög ortodox lakóinak száma a lausanne-i békeszerződés idején még meghaladta a százezret, ellenben fél évszázaddal később, 1974-ben (Ciprus török inváziója idején) csupán tízezer körül volt, míg napjainkban már négyezer alá csökkent. A hivatalos adatok szerint a görög közösség „bejegyzett" tagjainak a száma mintegy kettőezer-ötszáz. A korábban említettek után újabb kivándorlási hullámot vont maga után az 1955 szeptemberében lezajlott pogrom.

12 A Ciprus státuszáról zajló tárgyalások idején, a szeptember 6-ról 7-re virradó napon Isztambulban, Ankarában és Izmirben a felbőszült tömeg a görögökre támadt. Az esemény állítólagos közvetlen kiváltó oka az volt, hogy előzőleg a görögországi Thesszalonikiben, Atatürk szülőházánál robbantás történt. A pogrom során üzleteket és lakásokat fosztottak ki és gyújtottak fel, görög nőket becstelenítettek meg, több férfit pedig erőszakkal körülmetéltek. A hivatalos adatok szerint tizenöt személy vesztette életét. A konstantinápolyi patriarkátus az ortodox hagyomány szerint megkülönböztetett helyzetben van: egyrészt primus inter pares az öt ősi patriarkátus (Jeruzsálem, Alexandria, Antiókhia, Róma, Konstantinápoly) között, másrészt a később létesült ortodox nemzeti egyházak (orosz, román, szerb, bolgár, grúz stb.) is elfogadják egyfajta tiszteletbeli elsőbbségét. A görög egyház Konstantinápolyra tekintettel ma sem választ pátriárkát, bár erre minden lehetősége adott volna. A török állam azonban az isztambuli székhelyű főpap kivételes helyzetét nem ismeri el, s a pátriárkát csupán a törökországi görög ortodox közösség vezetőjének tekinti. (Ezen az állásponton a tavalyi pápalátogatás sem változtatott.) A török nézetnek az egyházközi kapcsolatokban nincs ugyan jelentősége, adminisztratív szempontból azonban annál nagyobb súlya van. Ugyanis a török kormány ragaszkodik ahhoz, hogy a pátriárka és a patriarkátus bizonyos tisztségviselői csak török állampolgárok lehetnek. Mivel a törökországi görög közösség ma már nem képes a papságot önmagából kinevelni, egyre több ortodox lelkész érkezik külföldről - leginkább Görögországból, de az Egyesült Államokból is -,