Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 14 (2008) 1-2. sz.

Seminarium Ecclesiae - KICSI VALÉRIA: Keresztény közösségek Törökországban

akik nem rendelkeznek török állampolgársággal, legtöbbször tartózkodási és munkavállalási engedéllyel sem (általában háromhavonta átlépik a határt, hogy vízumukat a legegyszerűbb módon meghosszabbítsák), így a török jogi szabályozás szerint bizonyos tisztségeket nem tölthetnek be. Vagyis az egyház működése elé komoly adminisztratív akadály gördül. További nehézséget jelent, hogy 1971-ben a török kormány Heybeliadán (görögül Halki), egy Isztambulhoz közeli szigeten bezáratta az 1844 óta működő Halki teológiai főiskolát.

13 (Jelenleg ugyanis csak szunnita muszlim teológiai képzés van Törökországban.) A patriarkátus számos próbálkozás ellenére sem tudta elérni az intézmény újraindítását. A tizenegyezer kötetes szemináriumi könyvtárat jelenleg három szerzet cg gondogga. A patriarkátus - más ingatlanokkal együtt - szeretne visszakapni egy árvaházat is, amely egy másik Isztambul környéki szigeten, Büyükadán (görögül: Prinkiposz) található. Mivel az ankarai Legfelsőbb Bíróság nem adott helyet keresetének, a patriarkátus a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához (EHCR) fordult. Az egyház vezetője 1991-től Bartholomaiosz pátriárka (aki többször járt Magyarországon is), székhelye hagyományosan Isztambul egykor görög negyedében, az Aranyszarv-öböl menti Fenerben van. A pátriárka, illetve rezidenciája ellen több alkalommal is merényletet kíséreltek meg. A konstantinápolyi egyetemes patriarkátusnak magyarországi exarchátusa is van, amelyhez Budapesten egy kápolna, Kecskeméten egy templom, könyvtár és múzeum, Szentesen és Beloianniszon egy-egy templom tartozik.

14 Az exarchátus hívei többnyire görög származású magyar állampolgárok. Igen nagy múltú a törökországi örmény közösség. Tagjainak meghatározó többsége örmény ortodox (az örmény ortodoxokat - a kopt és az etióp egyház híveihez hasonlóan - régebben monofizitának tekintették), kisebb része Rómával egyesült örmény katolikus, de van néhány protestáns

15 is. A törökországi örmény közösség hagyományos kelet-törökországi lakhelyeiről nagyrészt elvándorolt, jelentősebb csoportok ma inkább a nagyvárosokban - legfőképp Isztambulban - élnek. Az 1915-ös tragédia óta az örmény népesség száma drámai módon lecsökkent a mai Törökország területén. A pusztítás, kitelepítés, majd a sorozatos kivándorlások (különösen 1929-30-ban) nyomán ma csupán hetvenezerre teszik a törökországi örmények számát. (Egyes - talán túlzó - becslések szerint az első világháború kitörésekor még 2,5-3 millióan élhettek az Oszmán Birodalom egész területén.) Beszédes tény, hogy pl. a délkelet-anatóliai Diyarbakirban az 1960-as években még kb. kettőszáz örmény család élt, ma pedig nincsen örmény lakosa a városnak. Mind az örmény ortodox, mind az uniált katolikus közösség egészen összezsugorodott Törökországban, s ez a jelenség mindkét egyház szervezetére erős hatással volt. Az örmény ortodoxok, azaz az Örmény Apostoli Ortodox Egyház jelenlegi feje, „minden örmények pápája": II. Karekin Katolikosz. Az egyházfő az örményországi Ecsmiadzin kolostorában tartja székhelyét. A törökországi örmények pátriárkája - jelenleg II. Meszrob Mutafján - Isztambulban rezideál. Az uniált örmény katolikusság