Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 14 (2008) 1-2. sz.

Seminarium Ecclesiae - KICSI VALÉRIA: Keresztény közösségek Törökországban

élet szervezése volt. A Diyanet ísleri Ba§kanhgi szervezete és hatásköre mind a mai napig változatlan maradt, pedig az 1960-as és az 1980-as katonai puccsot követően igen jelentős törvényi és intézményi változásokra került sor. A Vallási Ügyek Elnöksége jelenleg a miniszterelnöki hivatalhoz tartozik. Az intézmény nevében szereplő diyanet jelentése: vallás, általános, elsősorban morális értelemben („kegyesség"), irányzat vagy felekezeti hovatartozás megjelölése nélkül. Az elnökség ugyanakkor gyakorlatilag a szunnita vallási életet felügyeli.

7 Tevékenységi körének megfelelően az elnökség öt fő egységből áll: a vallási ügyek legfelsőbb tanácsa, az oktatás, a kiadványügy, a kapcsolattartás (PR), valamint - talán a legfontosabb - az istentiszteleti, azon belül is a hazai istentiszteleti élet szervezése. Ez a helyi muftikon keresztül történik, akiket - akárcsak az egyes mecsetek személyzetét - az elnökség nevez ki. Az elnökség a külföldön élő török muszlimokat is gondozza, a határon túl általa működtetett mecsetek személyzetét, imámjait ugyancsak ő nevezi ki. Emellett jelentős figyelmet fordít az oktatásra. A központi intézményen kívül tartományi irodákat is működtet, amelyek további kisebb szervezeteket, főleg az egyes muftiátusokat (müftülük) felügyelik és koordinálják. Az elnökség munkatársai közalkalmazottak. Ez az állam által működtetett vallásügyi modell ismerős számunkra is, hiszen nem lehet nem észrevenni a hasonlóságokat a magyar Állami Egyházügyi Hivatal és a török Vallási Ügyek Elnöksége között. A keresztény egyházak azonban nem tartoztak abba a körbe, melyet az elnökség felügyelt. Ugyanakkor - az intézmény létrehozásával egy időben - több szempontból is jogfosztott állapotba kerültek. A törvényi szabályozás ugyanis „megfeledkezik" a keresztény egyházakról, a vallásügyi jogszabályok ma is az elnökség munkájának szabályozására korlátozódnak. A Vallási Ügyek Elnökségével egyszerre hozták létre a Vallási Alapítványok Általános Igazgatóságát (Vakiflar Genel Müdürlügü),

8 melynek legfőbb feladata az alapítványok ingatlanvagyonának kezelése.

9 Az igazgatóság általában a muszlim kegyes alapítványokat felügyeli, de a harmincas években a keresztény (pontosabban nem muszlim) felekezetek vagyonának kisajátításakor is fontos szerepet játszott. Az egyházak ingó és ingatlan vagyona ugyanis a törvényi szabályozás sajátosságai miatt különböző alapítványok tulajdonában volt. Az 1930-as évek meghatározó politikai és ideológiai programját az egységes nemzetállam felépítése képezte. Musztafa Kemál nacionalizmusa a török önmeghatározásban meghatározó szerepet játszott. Alaptételnek számított - amit Kemál követői még sarkosabban fogalmaztak meg -, hogy a török államban törökök élnek. Az Oszmán Birodalom sokszínűsége helyett az egységesítés lett a vezérelv. Musztafa Kemál szerint az egységes állam létét az egységes török nemzet teszi lehetővé. Ez a nemzeti egység nyelvi, kulturális és vallási egységet jelentett. Az utóbbi elemet, a vallást a kemáli reformok a magánszférába utalták, szekuláris államberendezkedés jött létre. A nyelvi egység megteremtését célozta mind a latin betűs írás bevezetése, mind a nyelvújítási mozgalom. A kulturális gyökerek, a közös történelem fontosságát nem kell külön kiemelni. Tehát a köztársaság legfőbb szellemi összetartó erejét a hármas egységen