Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 14 (2008) 1-2. sz.
Corpus evangelicorum - ROKAY ZOLTÁN: Carl von Linné és a teológia
Isten tehát gyönyörű rendet alkotott, amelyet fenn is tart. Az ember pedig fölismeri ezt a rendet: nevet ad a teremtményeknek, osztályozza őket, mert Isten képessé tette erre. Csodálja és dicsőíti a Teremtőt, tanul a teremtményektől. Linnére a továbbiakban döntő hatással volt Arisztotelész História animaliuma, amelynek egy példányát atyjától kapta ajándékba. A svéd tudós nagyon nagyra becsülte a Sztageirita művét: saját példányába azt is bejegyezte, egykor milyen fejedelmi díjat kapott a szerző pártfogójától, Nagy Sándortól. A rendszerezés, osztályozás, egy „arbor porphyriana" kialakításának hajlamát tehát mintegy Arisztotelésztől örökölte Linné. 15 A lelkészfiú azonban megdöbbent, amikor az „öreg" Arisztotelésznél azt kellett olvasnia, hogy a fecske nem vándormadár. A döbbenet mindenek előtt abból fakadt, hogy a hívő Linné Jer 8,7-ben - amely helyre Arndt is hivatkozik 16 - ezt olvasta: A gólya fenn az égen ismeri a maga idejét; a gerlice, a fecske és a daru pontosan tudja, mikor kell költöznie. Később a tudós azzal mentegette Arisztotelészt, hogy nagy elődje valószínűleg fecskéknek vélte a parti üregekben telelő denevéreket. 17 Tehát már az ifjú Linnének szembe kellett néznie a bibliai és a „tudományos" világkép konfliktusával, amely ezúttal a Biblia javára dőlt el, és Linnének sem hitét nem törte meg, sem tudományos ambícióját. Hitéről és vallásosságáról tanúskodik az az imádság, amelyet az Oratio de necessitate peregrinationum intra pátriám eiusque elenchus animaliumper Sueciam observatorum 18 (A hazán belüli utazás szükségességéről; továbbá az eközben Svédországban megfigyelt állatok jegyzéke) című írásában olvashatunk: „Először is neked adok hálát áhítatosan és alázatosan, mindenható Isten, minden mérhetetlen jóért, amellyel életem egész folyamán a te különös gondoskodásod és gondviselésed által elhalmoztál. Te úgy vezettél ifjúkorom óta, úgy irányítottad lépteimet, hogy az élet egyszerűségében és ártatlanságában, valamint a tudományok körüli lángoló fáradozásban nőhettem fel. Hálát adok neked, hogy a fáradságos utakon a hazában és a külvilágban, oly sok leselkedő veszedelem közepette mindig megmentettél és megóvtál; hogy életem további folyamán, a szegénység legsúlyosabb terhe mellett és minden más kellemetlenség mellett, mindig megsegítettél mindenható segítségeddel; végül, hogy oly sok viszontagság között, aminek ki voltam téve, jóban és rosszban, örömben és szomorúságban, kellemesben és kellemetlenben lelkemet mindebben kiegyensúlyozottá, állhatatossá, erőssé és egyenessé tetted." 19 A fizikoteológia és annak változatai 20 Arisztotelész szerint „az emberek most is, és először is, a csodálkozás miatt kezdtek filozofálni". 21 Ez a csodálkozás jellemzi Arndtot és Linnét is. E csodálkozás eredménye az úgynevezett „fizikoteológia" - jellegzetes 17. századi szülemény- amely eredetileg kevéssé apologetikus, és kevéssé moralizál. Megpróbálja ellenben racionálisan végiggondolni, hogyan viszonyul a teremtő a teremtményhez (és megfordítva), továbbá, hogyan tanúskodik a teremtés szépsége, rendje a benne működő Istenről. Megrendítette és apologetikai mederbe terelte azonban a fizikoteológiát W. Harvey nyilatkozata I.
