Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 14 (2008) 1-2. sz.
Corpus evangelicorum - ROKAY ZOLTÁN: Carl von Linné és a teológia
Károly angol király kivégzése kapcsán (1649): „A vérkeringésnek nincs szüksége központi hatalomra, hanem középpont nélküli." 22 E nézet cáfolataként kell tekinteni John Ray (1627-1705) teológus és botanikus értekezését, 23 amelyet a szerző jelentős szakismeretére alapozott, s melynek lényege, hogy az isteni concursus (együttműködés) akadályozza meg a természet szétesését és romlását. Ugyancsak Raytől származik a The Wisdom of God Marafested in the Works of Creations. 24 Ray tanítványa, William Derham (1657-1735), aki Physico-Theologiájában 25 elsősorban a természet világának értelmes berendezését próbálja megmutatni. Műve laikusoknak szánt asztrofizika, építő, etikus célzattal. Német nyelvterületen Johann Albert Fabriciust (1668-1736), a Hydrotheologia 26 és a Pyrotheologia 27 szerzőjét kell első helyen említeni. E művekben minden természettudományos tartalmú könyvet egy teológiai tartalmú összegzés követ, amelyben a természettudomány eredményei alkalmazást nyernek „a nagy Teremtő iránti tiszteletteljes hálaadásban". Fabricius alapvető nézete: ami lokálisan rossz, az a nagy egészben lehet jó. E vélemény megfelel a Providentia (előrelátás, gondviselés) gondolatának, amelynek már a sztoikusok is nagy szószólói voltak, és Spinozánál is éreztette hatását. A fizikoteológia német területen Leibnitz és Wolff révén Kantig létezett, később már csak a katolikus és protestáns apologetikus tankönyvekben élt tovább. A korabeli természettudósok kutatásai rendről és rendezőről tanúskodtak. Gondoljunk olyan művekre, mint például Friedrich Christian Lesser Insecto-theologiája 28 , vagy idézzük fel Linné leírását azokról az élősködőkről, amelyek a rénszarvas irhája alatt a leglágyabb részbe fészkelik be magukat. Linné - nem törődve a szegény rénszarvas gyötrelmeivel - a gondviselő Isten dicséretével zárja leírását: Soli Deo glória. 29 A Systema plantarumban ezt olvashatjuk: „Még a lenézett zuzmókat sem szabad kihagyni a hasznos növények sorából. Legtöbbjük festő tulajdonsággal rendelkezik, és néhányat már fel is használnak erre a célra. Egyes zuzmókból gyógyszert készítenek, a közönséges zuzmót helyenként szalma helyett használják az ágyazásnál. A rénszarvas, az egyetlen olyan jószág, amellyel a lappóniai ember élete fenntartásához rendelkezik, egész éven át egy fajta zuzmóval táplálkozik, amelyet egyébként kopár és terméketlen hazája bőven terem. Az izlandi zuzmó nemcsak az izlandiaknak szolgál táplálékul, hanem kiütésekre is kiváló gyógyszer." 30 Linné Sirák fia könyvét idézi: Az Úr minden műve nagyon jó. Nem szabad azt mondani: Mire való ez? Mert ő mindet azért teremtette, hogy valamire szolgáljon. (Sir 39, 21,-26.) 31 A rovarokról szólva is a Teremtő gondviselését dicséri: „...csodálatra méltó, menynyire szaporák a rovarok. Ám Isten dicséretét szolgálja, hogy nem csak sok négylábú állat, hanem kétéltű, hal, főleg pedig a legtöbb madár rovarral táplálkozik. [...] Amenynyiben Isten a rovarokat büntető ítéletének végrehajtására használja, úgy a tapasztalat azt mutatja, mennyi rosszra képesek. Ha viszont a haszon nem mindegyiküknél olyan nyilvánvaló, mint egyiknél vagy a másiknál, úgy a legtöbbnél kimutatható, amennyire tervezett művem megengedi, hogy terjedelmesebb legyek." 32 Ugyanilyen hangnemben beszél az Adolf Frigyes király gyűjteményéhez írt ismertetésében is: „így ez a világ nemcsak az erkölcstanítók és teológusok véleménye alapján rendeltetett az isteni dicsőség ünneplésére, hanem magából a természet tanúságából is. Az ember pedig, aki a világba helyeztetett, Isten bölcsességének hírnöke és jövendőbeli tolmácsa. Valóban,
