Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 14 (2008) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - ROKAY ZOLTÁN: Carl von Linné és a teológia

megfelelő összefüggésben szóba kerülnek majd a jelen tanulmányban. A következő néhány sor is Linné vallásosságának kérdéséhez szeretne hozzászólni, elsősorban a tudós fiának szánt intelmei, a Nemesis Divina (Az isteni elégtétel) alapján. Linné, a hívő természettudós Hit és tudomány nem szabad, hogy kizárják egymást, hiszen ebből azt a következtetést kellene levonni, miszerint tudománnyal csak hitetlen emberek foglalkozhatnak. Linné lelkészcsaládból származott, atyja Nils Linnaeus stenbrohulti lelkész volt, aki - mint korának több derék lelkésze és plébánosa

6 - néptanítóként mintagazdaság kialakítását szorgalmazta. Az apa méltán dicsekedhetett gyönyörű kertjével,

7 valószínű tehát, hogy fia gondolatait is itt ragadta meg először a természet rendje. Ám lelkészgyermekként Linné nem kevésbé mélyen szívta magába a bibliás evangélikus kegyességet, hiszen azt a szószékről is, otthon is bőven volt alkalma hallani, énekekben kifejezni. (Itt nem térek ki arra, mennyire volt ez a vallásosság „ortodox", „felvilágosult" vagy „pietista", mert ez messzire vezetne bennünket, és ebben mint katolikus nem érzem magamat illetékesnek; egyébként is mindhárom szó értelme vitatott, és a témának - svéd vonatkozásban is - bőséges irodalma van.)

8 Linné gyermekkorában - a Biblia mellett - a lelki élet ápolásának nélkülözhetetlen eszköze volt Johannes Arndt (1555-1621) Vier Bücher von Wahrem Christenthum (Négy könyv az igaz keresztyénségről) című műve, amely 1625-ben latin nyelven is megjelent (De vero christianismo libri quatuor), így hozzáférhető volt Linné számára is, aki csak svédül és latinul tudott.

9 Arndt művének 4. része a Liber naturae. Ebben felsorolja Isten csodálatos alkotásait, és rámutat gondviselő jóságára a természetben. Úgy véli, hogy azok a teremtmények, amelyek a Bibliában is megjelennek, az embert Isten ismeretére és imádására kell, hogy elvezessék, de - úgyszintén bibliai értelemben - számtalan oktatást is adnak az embernek (például az élet rövidségéről és múlandóságáról a fű, a gondviselésről pedig a mező liliomai). Az isteni gondviselés különös példáját fedezi fel Arndt a kelet-indiai esőfában, amelyet, noha gyökerestől irtanak, Isten, aki az ő igéje által első példányát is teremtette, mindenkor újra plántál.

10 Isten gondviselésének jele a tenger mélységének gazdagsága, amely nemcsak az ember táplálékát biztosítja, hanem - mint az igazgyöngy és a korall - gyönyörködteti is.

11 Legcsodálatosabb azonban, hogy Isten Ádámot megajándékozta azzal a képességgel, amely által az élőlényeknek - közéjük értve az asszonyt is - nevet adhat: felismerheti fiziognómiájukat és fajukat, tulajdonságaikat, természetüket, amelyeknek alapján elnevezi őket. Mint Ádámnak, úgy nekünk is szemünk elé állítja Isten az állatokat (vö. Jób 22,7; Jer 8,7; Ézs 1,3).

12 Arndt sorait olvasván kinek ne jutna eszébe Linné, aki saját osztályozó tevékenységét szentnek tekinti, és önmagát második Ádámnak nevezi?

13 És fiziognómiáról lévén szó, szemünk előtt megjelenik a cerkófmajmot ábrázoló festmény, amelyet Adolf Frigyes király ajándékozott Linnének.

14