Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 14 (2008) 1-2. sz.
Figyelő - TOMPOS LILLA: Mecsetlámpa, madár, skorpió Oszmán-török szőnyegek... In memóriám Batári Ferenc. (iparművészeti Múzeum 2007. szeptember 18. - 2008. végéig)
jain Jézus életének és az evangéliumi hagyomány elemzésének aprólékos feldolgozására vagy egy színesen megelevenedő élettörténetre lel, alighanem csalódás éri. Szerzőnk tanúbizonyságot tesz ugyan a tudományos exegézis módszereinek és nézeteinek ismeretéről, és lelkipásztori elkötelezettséggel mai világunk gondjait és kérdéseit sem hagyja említetlenül, ám gondolatmenetét annak az egy szempontnak rendeli alá, hogy arról a Názáretiről adjon számunkra teológiai mérlegelésre és elmélkedő továbbgondolásra alkalmas szellemi útravalót, aki a világba alászállott Logoszként kétezer esztendeje a megváltás, az Istennel való kiengesztelődés lehetőségét hozta közénk. Egyháza, amely kétezer éve őrzi és értelmezi üzenetét, és kutatja földi létének emlékét, arra kaphat szellemi ösztönzést ettől a munkától, hogy hitének mindennapjaiban keresse Jézus valódi arcélét, hitelesen önmaga által megfogalmazott tanítását és üzenetét. A mű sajátos természetéből következően a szerző ebben az esetben nem törekedett a teológiai szakmunkákban szokásos tudományos kellékek alkalmazására. így mondandóját nem kísérte aprólékos irodalmi hivatkozásokkal, lábjegyzetekkel, hanem megelégedett egy olyan tájékoztató irodalomjegyzék összeállításával, amely a téma általa közvetlenül használt könyvészeti anyagáról ad áttekintést. Az már a mű magyar kiadását gondozó Szent István Társulat szerkesztőjét dicséri, hogy a küllemében is egyszerűen elegáns magyar kiadáshoz a használatot megkönnyítő rövidítésjegyzéket, mutatót és a szerző által használt fogalmakat értelmező kislexikont csatolt, ezzel is hozzájárulva ahhoz, hogy XVI. Benedek pápa könyve az utóbbi hónapok egyik legsikeresebb műve lett a hazai keresztény - és aligha csupán a katolikus - olvasóközönség körében. Horváth Pál Mecsetlámpa, madár, skorpió Oszmán-török szőnyegek az Iparművészeti Múzeum gyűjteményéből. In memóriám Batári Ferenc (1934-2005). (Budapest, Iparművészeti Múzeum, 2007. szeptember 18.- 2008. végéig) A budapesti Iparművészeti Múzeum 2007. szeptember 18-án - két éve elhunyt kollégánkra emlékezve - kiállítást nyitott. A múzeum szőnyeggyűjteményének gazdag együtteséből válogatta ki az oszmán-török szőnyegművészetet legjobban reprezentáló pompás negyvenkilenc darabot Pásztor Emese, a kiállítás kurátora; e darabok bemutatásával méltó módon tiszteleghetett Batári Ferenc emléke előtt a múzeum, a szakma és a különleges textíliákat szerető közönség. Okkal tették ezt, hiszen e gyűjtemény valóban a textilosztály egykori vezetője révén került a szakemberek látókörébe. A szélesebb közönség számára azonban talán még ma sem nyilvánvaló, hogy az Iparművészeti Múzeum a világ második legnagyobb oszmán-török szőnyeggyűjteményét mondhatja magáénak, s e téren csupán az isztambuli Török és Iszlám Művészeti Múzeum kollekciója előzi meg. Felvetődhet a kérdés: honnan származik ez a gazdagság? Az írott források, követjelentések szerint a keleti szőnyegek diplomáciai ajándékként
