Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 14 (2008) 1-2. sz.
Corpus evangelicorum - SERES ISTVÁN: Zolnától a budai vérpadig
bérbe vették a vármegye akkori urától, a Harruckern családtól. Pusztai szállásaikon elsősorban tömegméretű marhatartással foglalkoztak, s a Havasalföldön és Erdélyben vásárolt fiatal állatokat Békésben hizlalták fel, mielőtt Nyugat-Magyarországra vagy éppen Ausztriába hajtották. A megyében addig gyakorlatilag ismeretlen örmények térhódítása úgyszólván megfojtotta az igencsak csírájában lévő kiskereskedelmet. A helyi vállalkozók ugyanis sokkal kisebb, alig néhány marhából álló gulya tartására és piacra vitelére voltak képesek. így érthető, hogy az 1730-as évek elejére a Békés megyei lakosság elsősorban az örményekben látta az elnyomó rendszer képviselőit, saját anyagi boldogulása gátjait. Az ugyan nem állítható, hogy a helyi parasztság és kisnemesség közvetlen összetűzésbe került az örmény bérlőkkel, ellenben nagyon rokonszenvezett azokkal, akik borsot törtek az utóbbiak orra alá. Már említettük, hogy annak a kornak is megvoltak a maga szegénylegényei, betyárjai, legföljebb más névvel illették őket. Az 1720-as évek végén Csécsi Nagy János bandája híresült el az Alföldön. A marha- és lótolvajlásra szakosodott betyárok főként a nagyüzemű állattartást folytató gazdag örmény kereskedőket fosztogatták. A jól szervezett és lőfegyverekkel bíró bűnbanda kiterjedt orgazdahálózatot épített ki, és tagjai közt fedőfoglalkozásként többen gulyásként vagy csikósként voltak nyilvántartva Szentesen, Hódmezővásárhelyen és a környező pusztákon. Se szeri, se száma nem volt az örmény érdekeltségű pásztorszállások elleni támadásaiknak, s a bérlők kénytelenek voltak fegyvereseket, korabeli „biztonsági őröket" szerződtetni a banda ellen. 1729 körül Matolay Pál is vállalta, hogy a királysági örmény bérlő szolgálatába áll, többek között egy Nagy Péter nevű későbbi vármegyei katona társaságában. 173l-re a Csécsi Nagy-féle bűnszövetség jelentős részét elfogták, és Pest-, Ül. Szabolcs vármegyében elítélték. Kivégzés várt a Duna-Tisza közén horogra került Bujdosó Istvánra, valamint a Szabolcsban elfogott bandavezérre és annak öccsére, Csécsi Andrásra is. A szabolcsiak rögtön a bűnszövetség felszámolása után levélben fordultak Békés megye nemesi közgyűléséhez, és kérték, hogy a tárgyalásig végezzenek nyomozást a Csécsi Nagy-féle csoport békési rablásairól. Békés vármegye még 1731 elején eleget tett a kérésnek, és összesen tizenhárom érintett tanú vallomását rögzítette. Ezekből kiderül, hogy Markovics Bogdán királysági örmény bérlő korábban éppen Matolay Pált és egy Nagy Péter nevű férfit - a tanúvallomás idején már a vármegye szolgálatában álló szerződéses katonát - fogadta föl a rablók ellen. Egy alkalommal fegyveres összetűzésre is sor került, amikor Nagy Péter megsebesítette Bujdosó Istvánt, miközben lövés érte Nagyot is. Úgy tűnik, Matolayék ekkor negyedmagukkal vették üldözőbe a menekülő szegénylegényeket, de - bár Szentesig kergették őket - egyiküket sem tudták kézre keríteni. 25 1731 elején Matolay már nem állt az örmények szolgálatában, viszont - későbbi vallomása szerint - még Csabán lakott. Ebből az időből gyakorlatilag semmit sem tudunk róla, ősz táján viszont többször is előfordul a neve. Szabolcs vármegye nemesi közgyűlése ugyanis már az év eleje óta kérte a békésieket, hogy küldjenek hozzájuk megbízható tanúkat, amazok viszont mindenféle ürüggyel igyekeztek kibújni a kérés teljesítése alól. A szabolcsiak 1731. október 4-re, Kisvárdára tűzték ki a vizsgálatot, és szeptember 4-én nyomatékosan kérték a békésieket, hogy küldjék el a tanúkat. Szép1*- n ^TrT •
