Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 14 (2008) 1-2. sz.

A gondolat vándorútján - NÉMETH ZSOLT: Kepler pályái és a világharmóniák

_ talmára. Tető alá hozták a szerződést. Tycho fizetést szerzett Keplernek - egyelőre éppúgy csak ígéretszintűt, mint amilyen a sajátja volt - és otthont a fiatal matematikus költözésre váró családjának. Kepler visszatért a kastélyba. Munkaadója 1600 májusában ingyen fuvart szerzett számára, hogy elmehessen Grazba a családjáért. Kepler hazatérése nagyon időszerű volt: néhány nappal később napvilágot látott Ferdinánd főherceg rendelete, mely szerint minden grazi polgár hitét meg kell vizsgálni, és a protestáns hiten maradóknak három hónapon belül el kell hagyniuk a stájer fővárost. A Kepler-család élete mélypontra jutott. A tudósnak most már valóban nem volt más választása, mint Prágába vinni családját, és Tycho kegyeire bízni magát. Az első év sok gonddal és betegeskedéssel telt el, viszont a halálra egyre többet gondoló Tychóban megérlelte az elhatározást, hogy Keplert teszi szellemi örökösévé. 1601 kora őszén az asztrológusi szolgálatainak köszönhetően a császár egyik legfőbb bizalmasává avanzsált dán főúr magával vitte Keplert, bemutatta Rudolfnak, és a következő ajánlattal állt elő: saját észlelései alapján ő és Kepler elkészítik a csillagászati táblázatok egy új sorozatát, amely a császár nevét viseli. Egyetlen kérése van csupán: fizetést szeretne kieszközölni Keplernek. Rudolfot lenyűgözte az elképzelés, és mindenbe belegyezett. Alig néhány nappal később az alkohol iránt korántsem közömbös dán veséi felmondták a szolgálatot: Tycho néhány napnyi szenvedés után október 24-én húgyvérűségben elhunyt. A haldokló csillagászóriás a matematikuszsenire bízta megfigyelési eredményeit. Utolsó éjszakáján önkívületében ezt ismételgette: „Ne hagyd, hogy hiábavalónak kelljen látnom életemet."

23 Szavait csak Isten és Kepler hallotta. Két nappal Tycho halála után Barvatius birodalmi miniszter tudatta Keplerrel, hogy a császár birodalmi matematikussá nevezte ki, és azonnal fizetésért folyamodhat. Feladatául a dán műszereinek és kéziratainak gondozását, befejezetlen munkáinak lezárását és - elsősorban - a Rudolf-féle táblák mielőbbi elkészítését szabták.

24 Mindössze néhány nap műve volt, hogy a kiszolgáltatott helyzetben lévő Kepler élete óriásit forduljon, és mindent megkapjon, amire fizikai szinten vágyott: megbecsült állást, fizetést és Tycho megfigyelési adatait... Kepler ekkor harmincéves volt, éppen élete felénél járt. Belevetette magát a Mars mozgása elemzésének folytatásába. Egy évig zavartalanul dolgozhatott a feladaton, amikor tudományos kitérőre kényszerült. Rudolf császár ugyanis az iránt érdeklődött, hogy milyen munkákat fog publikálni a közeli jövőben, amelyekkel birodalmi matematikusi kinevezését igazolhatná. Kepler, aki 1601 végén első fizetésének biztosítása végett már gyorsan megírt egy asztrológiai tárgyú könyvet (De fundamentis astrologiae certioribus), most úgy látta, hogy a még Grazban megkezdett optikai kutatásait tudja a leggyorsabban publikálható állapotba hozni. A császári felszólítás eredménye lett az Astronomiae Pars Optica, amelyet 1604 januárjában tudott bemutatni uralkodójának. Kepler optikai munkássága kevéssé ismert, pedig ezen a területen is időtálló eredményeket ért el. Az Opticábw nem kisebb felfedezések szerepelnek, mint a fénysugár fogalmának bevezetése vagy a fény erősségének a távolság négyzetével való csökkenése. Kepler arra is rájött, hogy a külvilág képe nem a szemgolyó folyadékában születik meg, hanem egy lencse képezi le a retinára, s a létrejött kép fordított állású. Bár arra