Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 14 (2008) 1-2. sz.

A gondolat vándorútján - NÉMETH ZSOLT: Kepler pályái és a világharmóniák

tatlanná válni az evangélikus Kepler számára: elkezdte költözését előkészíteni. Tapogatódzó lépéseket tett Maestlinnél, hogy kaphatna-e esetleg egy tanszéket a tübingeni egyetemen vagy akár egy másik lutheránus intézményben, de kedvezőtlen választ kapott. Gondolatai ezután Tycho felé fordultak, aki egyrészt korábban már meghívta őt, másrészt akiről megtudta, hogy a viszonylag közeli Prágába érkezett, és a császár kegyét élvezi. A fiatal matematikus egyrészt közvetlen vagy közvetett munkaadóját remélte a dán csillagászban - hiszen csak akkor tudott költözni, ha már jövedelmező állást mondhatott a magáénak -, másrészt éppen Tycho mérési adataira volt szüksége. Miután 1600 elején egy ismerős nemesúr felajánlotta, hogy csatlakozhat hozzá Prágába menet, Kepler nem habozott tovább: családját hátrahagyva útnak indult. Mindezt sokkal magabiztosabban tehette volna, ha tudja: Tycho ismét meghívta, s ezúttal nagyon is konkrét volt az invitálás. A dán ugyanis felismerte: mérési adatainak kiértékeléséhez - az eddig szolgálatában álló Longomontanuson és Franz Tengnagelen kívül - legalább még egy magasan kvalifikált munkatársra van szüksége. Tudomást szerezve Kepler Prágába érkezéséről, 1600. január 26-án egy minden addiginál szívélyesebb hangú levélben hívta őt meg a Benatky-kastélyba. „Ön nem csupán vendégként fog érkezni, hanem örömmel fogadott barátként és az egek megfigyelésében kívánatos résztvevőként és társként."

21 Bár első találkozásuk - melynek nyomán Kepler a kastélyba költözött - kiválóan sikerült, a folytatás korántsem volt zökkenőmentes. Tycho nem volt rózsás hangulatban: egyrészt a kastély átalakítása, másrészt Hven szigetén maradt, illetve Magdeburgban lévő műszereinek Prágába hozatala okozott neki sok gondot, ráadásul a császártól megígért fizetését is hiába várta. Ilyen körülmények között alig szánt időt új munkatársára. Kepler hangulata is igen gyorsan romlott. Idegesítette az átalakítással járó és a főnöke népes családja által keltett állandó zaj, honvágy gyötörte, aggódott családjáért, bizonytalan státuszáért. A legnagyobb csapást mégis talán az jelentette számára, hogy Tycho nem bocsátotta rendelkezésére összes mérési adatát, s nem hagyta, hogy a saját elméletén dolgozzon; csupán a Marsra vonatkozó észlelési adatokat engedte át neki, s e bolygó pályájának kiszámítását adta feladatául, még azt is Longomontanus felügyelete alatt.

22 (Ne feledjük: Tycho saját elméletének helyességét szerette volna igazolva látni.) Bár hamarosan mindketten belátták, hogy tévedtek - Tycho rájött, hogy erőpazarlás két munkatársát is a Mars-pálya elemzésével megbízni, ezért Longomontanust más témára állította rá, Kepler pedig belátta, hogy a Mars-megfigyelések kiértékelése önmagában is hatalmas feladat -, a feszültségek mégis fokozódtak. Kepler formális szerződést és fizetést próbált kicsikarni Tychótól, aki ezt az ő megbízhatóságába és becsületébe vetett bizalom hiányának tekintette. Bizonytalannak érzett helyzete és megbecsülésének vélt hiánya, valamint a Tycho levelében kilátásba helyezettektől lényegesen eltérő körülmények és légkör miatt a teljesen „kiborult" Kepler faképnél hagyta a munkaadóját, és durva, sértő levelet küldött neki. A máskor és mással szemben gyakran nehéz természetű, bosszúálló Tycho ez alkalommal igazi nemesembernek mutatkozott, és - egy formális bocsánatkérő levél után - megbocsátott. Ösztönei megsúghatták neki, hogy az ifjú matematikus nem lesz árQQ