Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 13 (2007) 3-4. sz.
A gondolat vándorútján - KOVÁCS ELŐD: „Isten" szavunk iráni származtatásáról
parancsolatot. Ezzel voltaképpen megadja azt a leginkább valószínű helyet és időszakot, amikor az Isten szó bekerülhetett nyelvünkbe. A középiráni nyelvtörténeti korszak folyamán a magyarokkal szomszédos népek közül a kazárok a 9. században tértek át a judaizmusra. A magyarok pedig ebben az időszakban az Etelközben éltek. Vagyis Rédei Károly számára az a legvalószínűbb, hogy az Isten szó a 9. században egy középiráni nyelvből került át az etelközi magyarság nyelvébe. Azonban Rédei egyéb lehetőségeket sem zár ki, említést tesz ugyanis egy déli irányból feltételezhető, perzsa vallási hatásról. Ez a „perzsa vallás", mint fentebb már meghatároztam, a zoroasztriánizmus, 20 hatása pedig a 6-7. század folyamán érhette a magyarságot, amikor a perzsákhoz viszonylag közel, a Don és a Kubán folyók között éltek, a Kaukázus északi térségében. 21 Hang- és alaktani szempontból Rédei Károly egy 'tisztelt (ek), tiszteletreméltó (ak)' jelentésű, kikövetkeztetett középiráni *istán (< óiráni *istánám) szó egykori meglétét feltételezi, amelynek második magánhangzója palatalizálódott volna az idők folyamán. Ily módon jöhetett létre a magyar Isten szó pontos hangtani megfelelője valamely középiráni nyelvben. Manfred Mayrhofer közlése alapján Rédei azt a hangtörténeti szabályszerűséget veszi alapul, hogy (egy közelebbről meg nem határozott korú és típusú) iráni 'tisztel, imád' jelentésű yaz- ige part. pass. esete szabályszerűen ist-. Tekintettel arra, hogy a Rédei által közzétett szótörténeti adatok között nem szerepel, de a gondolatmenet számára fontosnak látszik, megemlítem, hogy a 'megszentel; vallási szertartást végez' jelentésű középperzsa yaz- igének csak a yast múlt idejű melléknévi alakját ismerem, ezzel szemben a Rédei Károly szerint hangtörténeti szempontból „szabályszerű" ist- alakváltozatról nem tudok. 22 A Rédei által feltételezett időszakon belül csak különböző alán nyelvjárásokból és a perzsából kerültek át szavak a magyarba. A perzsa eredetű szavak jellege, valamint a perzsa-magyar érintkezés felszínes volta miatt az Isten szavunk perzsa eredete a kevésbé valószínű. Ezért egy keleti típusú iráni nyelv, az alán lehet az, amelyből - Rédei Károly elgondolása szerint - ez az igen becses szó anyanyelvünkbe kerülhetett. (Kérdés azonban, hogy a Rédei által javasolt etimológia érvényes lehet-e az alán nyelv esetében.) A látszólag magától értetődő eset az, ha a szó átvételére akkor került volna sor, amikor eleink az alánok szomszédságában, a Kaukázus északi előterében éltek. Ekkor azonban még nem számolhatunk olyan idegen monoteisztikus hatással, amely fölerősíthette a főisten nevének kimondását illető tabuisztikus hiedelmet. Vagyis semmi sem indokolta, hogy a főisten eredeti elnevezése elveszítse ezt a jelentését. A magyarság életében e nyelvi változás feltételei valójában csak a 9. században értek meg. Figyelemre méltó, hogy a történeti források lehetővé tesznek egy olyan következtetést, amely szerint a magyarokkal együtt egy vagy több alán néptöredék is átvonult az Etelköz területére. Hasonlóan ahhoz, ahogy később számos esetben alán néprészek vándoroltak együtt a kunokkal is. Az alábbiakban arra a kérdésre keresem a választ, hogy mennyire kell számolnunk azzal a lehetőséggel, amely szerint egy, a magyarsághoz tartozó, alán eredetű etnikai csoporttól került át az Isten szó a magyar köznyelvbe. Rédei Károly elmélete előtt az iráni származtatás gondolata elsősorban azért létezett,
