Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 13 (2007) 3-4. sz.

A gondolat vándorútján - PINTÉR GÁBOR: Fides et potestas II.

Schramm 1937 Semmler 1966 Suntrup 2001 Szántó 1983 Tellenbach 1988 Ullmann 1960 Ullmann 1966 Werminghoff 1906 Werminghoff 1908 Zimmermann 1971 Zimmermann 2002 Schramm, Percy Ernst: Geschichte des englischen Königtums im Lichte der Krönung. Wei­mar, 1937. Semmler, Josef: Karl der Große und das fränkische Mönchtum. In: Karl der Große. Lehenswerk und Nachleben. Bd. 2. Das geistige Leben. Hrsg. Braunfels, Wolfgang. 2. Aufl. Düsseldorf, 1966. 255-289. o. Suntrup, Aloys: Studien zur politischen Theologie im frühmittelalterlichen Okzident. Die Aussage konziliarer Texte des gallischen und iberischen Raumes. Münster, 2001. Szántó Konrád: A katolikus egyház története. 1. köt. Budapest, 1983. Tellenbach, Gerd: Die westliche Kirche vom 10. biszumfrühen 12. Jahrhundert. Göttingen, 1988. Ullmann, Walter: Die Machtstellung des Papsttums im Mittelalter. Idee und Geschichte. Graz-Wien-Köln, 1960. Ullmann, Walter: Papst und König. Grundlagen des Papsttums und der englischen Verfassung im Mittelalter. Salzburg-München, 1966. Concilia aevi Karolini (742-842), P. 1. Ed.Werminghoff, Albert. Hannoverae, 1906. /MGH Conc. 2, 1./ Concilia aevi Karolini. Tom. 2. P. 2. Ed. Werminghoff, Albert. Hannoverae-Lipsiae, 1908. /MGH Conc. 2,2./ Zimmermann, Harald: Das dunkle Jahrhundert. Ein historisches Porträt. Graz-Wien­Köln, 1971. Zimmermann, Harald: A középkori pápaság. A középkori pápák története a historiográfia tükrében. Budapest, 2002. Jegyzetek 1 Pintér 2006, 310. o. 2 Burghardus (*700 körül - f753. február 2.) Délnyugat-Angliában született, 735 körül csatlakozott Boni­fáchoz. Hosszabb időt töltött a fritzlari monostorban, majd Thüringiában volt misszionárius. 742. október 21-én szentelte Bonifác érsek az újonnan alapított würzburgi püspökség első püspökévé. 743-ban részt vett a német, 747-ben pedig a frank zsinaton, melynek hűségnyilatkozatát 748-ban Zakariás pápához vitte. 750-75l-ben Kis Pippin követeként járt Rómában, hogy megszerezze a pápa beleegyezését Pippin királlyá választásához. 3 Folradus (*710 körül - |784. július 16.) gazdag Mosel-vidéki családban született, rokonságban volt több frank főnemesi famíliával. Papi pályára lépett, de nem volt szerzetes. Korán a királyi udvarba kerülhetett, bár csak 749-ben említik először, de ekkor már Kis Pippin egyik legbefolyásosabb tanácsadójaként. Burg­hardus würzburgi püspökkel együtt követségben járt Rómában Zakariás pápánál Pippin királlyá választása ügyében. Jutalmul kapta az egyik legjelentősebb királyi apátságot, Saint-Denist, majd a koronázás után az udvari főkápláni rangot. Ettől kezdve az udvari kápolna (Hofkapelle) vezetése és a saint-denis-i apáti méltóság összekapcsolódott. I. Adorján pápa az „archipresbiter Franciáé" címmel tüntette ki, s ezzel a frank egyház prímásává tette. Közvetítő szerepet töltött be a király és az egyháziak között, nemcsak az udvarban, hanem a birodalomban is. Hatalmas magánvagyonát Saint-Denis monostorára hagyta. 4 Zakariás (*679 körül - |752. március 15.) calabriai születésű éleseszű görög, bencés szerzetes volt. Korán Rómába, a pápai udvarba került, III. Gergely szentelte diakónussá, akinek halála után, 741. november 29-én pápává választották. Tizenegy éves pontifikátusa alatt élénk diplomáciai tevékenységet folytatott. Aktívan támogatta Bonifác germánok közötti térítő munkáját. A középkori világ szinte minden uralkodójával leve­lezett. Kora legnagyobb politikusának tekintették. Sikerült előrelépnie a képrombolás megszüntetésének kérdésében. Itáliában békét teremtett a longobárdok és Róma között, visszaszerezte a pápai patrimóniumo­kat, és fontos szövetségre lépett a frankokkal. Kortársai kiemelkedőnek tartották jótékonykodását, szoci­ális érzékenységét is. 5 III. (Kis) Pippin (*714/715 - f768. szeptember 24.). 741-ben Martell Károly kettéosztotta a kormányzása alatt álló területet két fia, Karlmann és Pippin között. Pippin a „Neustrasia majordomusa" címet kapta, illetve Burgundia, Provence, Metz és Trier ura lett. 743-ban trónra ültették az utolsó Meroving-királyt, III. Childeriket, mivel a trón az előző Meroving uralkodó, IV. Theuderik halála (737) után betöltetlen maradt.

Next

/
Thumbnails
Contents