Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 13 (2007) 3-4. sz.

A gondolat vándorútján - PINTÉR GÁBOR: Fides et potestas II.

van függőségi viszonyban. Ez a modell rendkívül tiszta és áttekinthető képet ad a társadalom szerkezetéről, de - mint minden modell - félrevezető lehet.

137 „A feudális társadalom valójában vitatott függőségek és kötődések kivételekkel teli, zavaros tömegére épült, ahol az egykor világos hűbéri viszonyt kétségbe vont kiváltságok, vitatott jogok és félig elfeledett kötelezettségek kuszálták össze."

138 A rendszer ugyan továbbra is hierarchián alapult, de mégis áttekinthetetlenné vált. A Karoling-korban fokozatosan egyre nagyobb befolyásra tartott igényt az egyház mind egyetemes (pápa), mind helyi (püspök) szinten. Ahogy az állam (a császár) erősít meg egyházi vonatkozású rendeleteket, mint például az előbbiekben bemutatott Aniane-i Benedek nevéhez kapcsolódó szerzetesi reformot, és saját eszközeivel gondoskodik végrehajtásukról is, ugyanúgy a főpapok véleményeznek, elvetnek vagy jóváhagynak állami aktusokat. Példa lehet erre a 843-as verduni szerződés: a birodalom püspökei örülnek, hogy abbamarad a testvérháború, és Nagy Károly unokái felosztják egymás között a területet, ezért jóváhagyják a megállapodást. Ezzel szemben a pápa még két évtizeddel később is neheztelő leveleket küld a birodalom felosztása ügyében.

139 Az egységes birodalom megszűnésének és a császári hatalom fokozatos elenyészésének a fejedelmi hatalom növekedése volt a következménye. Mivel azonban Jámbor Lajos birodalomkoncepciója kétpólusú, mégis egyetlen egységnek tekintette az egyházat és az államot, a tartományurak egyre nagyobb függetlensége felborította az egyensúlyi helyzetet, helyi szinten ugyanis inkább zavaró, mint hasznos volt ez a hatalmi struktúra. A már korábban kialakult sajátegyházi szisztéma eltorzult: a fejedelmek általában saját rövid távú érdekeiket nézték, s ennek rendelték alá az egyházat is. Gyakoriak voltak a visszaélések (például simónia) és a méltatlan főpapi kinevezések: a püspököket beosztott hivatalnoknak tekintették, s a hűbérurak az egyházi javadalmakat a legtöbbet ígérőnek adták. Altalános gyakorlattá vált, hogy tetszés szerint neveztek ki vagy tettek le püspököket, illetve a kisebb hűbérurak az alsó papságot tartották ugyanígy ellenőrzésük alatt. Ahol pedig a püspök testesítette meg a világi hatalmat is, fejedelemként igyekezett kézben tartani egyházmegyéjét. A pápai szék is a világi potentátok játékszerévé vált: Róma püspökei vagy a római nemesség, vagy az itáliai fejedelmek, vagy később az újjászülető birodalom bábjaivá lettek. Kitekintés A Karoling kor végére - teológiailag és politikailag egyaránt - már teljesen megszokott és elfogadott az a szemlélet, hogy a keresztény közösség, vagyis az egyház alkotja az imperiumot. Az egyház pedig a Pál apostolra hivatkozó ekkleziológia szerint Krisztus titokzatos teste (corpus Christi mysticum), amelynek minden megkeresztelt ember a tagja. Az impérium tehát maga a corpus Christi; s a két hatalom - az impérium (császári) és asacerdotium (pápai), általánosabban mondva: a fizikai és a lelki - Krisztus isteni és emberi természetét jelenítik meg. A középkori jogtudósok számára valószínűleg nem volt ismeretes a 3. század első feléből származó Didascalia,

140 mégis többüknél találko-