Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 13 (2007) 3-4. sz.

A gondolat vándorútján - PINTÉR GÁBOR: Fides et potestas II.

_j^él gondolat vándorütján megállapított időben foglalkozzanak testi munkával, más órákban pedig szent olvasmányokkal".

98 Azért, hogy az opus Dei (Isten műve), vagyis Istennek a liturgián is túlmutató tisztelete minél inkább kiteljesedjék, a szerzetesi élet minden napja három egymást kiegészítő tevékenységtípus köré épült fel: lelki - szellemi - fizikai. Ezenkívül fontos szerepe volt a három típust mintegy egyesítő, azt a gyakorlatba átültető jótékonyságnak, hiszen a zarándokok és vendégek ellátása, a rászorulók megsegítése nemcsak szállásadást és alamizsnaosztást, hanem lelki segítségnyújtást is jelentett. A Regula által előírt horarium pontosan beosztotta a szerzetesek napját. Minden tevékenységüknek napkelte és napnyugta közé kellett esnie, ezért az időbeosztás évszaktól függően változik. Az idő mérése a sekrestyés feladata, az ő dolga az ébresztés is. Nyáron éjjel 2 óra tájban volt az ébresztő, amelyet a matutinum, a hajnali közös ima követett; ezt némelyik monostor szóhasználatában vigiliának, vagyis virrasztásnak nevezték.

99 3 óra körül volt a laudes (reggeli dicséret), 4 órakor pedig a prima, amelyet a mintegy félórás capitulum (káptalan): a szerzetesek gyűlése, „munkaértekezlete" követett. Ezen az összejövetelen az apát (vagy távollétében a perjel) elnökölt, itt osztották ki a teendőket és a büntetéseket. Még 5 óra előtt mindenki nekilátott a saját kétkezi munkájának, „mert akkor igazi szerzetesek, ha saját kezük munkájából élnek, mint atyáink és az apostolok is".

100 Kevéssel 8 óra előtt összegyűltek a tertiára, amely a szentmisével folytatódott. Mise után a lectio divina, az egyéni olvasás ideje következett, egészen körülbelül 11 óráig, ekkor a sextára jöttek össze. Az ebédet a refektóriumban költötték el - évszaktól függően - 12-kor vagy délután 3-kor, böjti időben el is maradt. Ebéd közben nem szabad hiányoznia a felolvasásnak. [•••] Az asztalnál a legnagyobb csend legyen, hogy ott senkinek suttogását vagy szavát ne lehessen hallani, csak a felolvasóét. [...] Ha mégis valamire szükség volna, akkor inkább valami jeladással kérjék, semmint szóval. [...] A testvérek egyébként ne sorrend szerint olvassanak vagy énekeljenek, hanem csak olyanok, akik a hallgatók épülésére szolgálnak."

101 Délután 2 óráig, a nonáig „pihenjenek ágyukon egészen csendben, vagy ha valaki olvasni akar, akként olvasson magában, hogy mást ne zavarjon".

102 A közös zsolozsmázást követően ismét fizikai munkával foglalkoztak egészen délután 6 óráig, a vesperásig. háromnegyed 7-kor vacsoráztak, ezt a collatio, egy rövid felolvasás követte, „amin épülnek a hallgatók".

103 8 óra előtt még egy utolsó ima, a completorium volt, s ezután nyugovóra tértek. Ebből a beosztásból kiderül, hogy a liturgikus teendőkön kívül a szerzetesek - évszaktól függően - 6-7 óra kétkezi munkát is végeztek naponta. A nyári két étkezés böjti időben és télen egy alkalomra csökkent. A hat óránál kevesebb alvást engedő rövid nyári éjszakákat a délutáni pihenő kompenzálta; télen azonban majdnem kilenc óra jutott alvásra. A segítő testvérek beosztásában valamivel több idő jutott a munkára. A monostor legfontosabb helye a templom, itt gyűltek össze a szerzetesek a kánoni órák zsolozsmájára és a szentmisére.

104 A bencés templomok többnyire latin kereszt alaprajzúak és három- - kivételesen öt- - hajósak, apszisuk keletre néz. A rendház belső, zárt udvara a kerengő. Általában négyzet alaprajzú, és fedett folyosó veszi körbe; egyik oldala a templomhoz támaszkodik. A középkori monostorokban a kerengő-