Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 13 (2007) 3-4. sz.

A gondolat vándorútján - PINTÉR GÁBOR: Fides et potestas II.

be, részben szellemiségével, részben pedig a szerzetesi közösségek életében, de Aniane-i Benedek kritikusan helytelenítette, hogy sok kiegészítés, vagy éppen könnyítés rakódott rá, amelyektől megtisztítva akarta visszaállítani méltó helyére az eredeti Regulát. Meggyőződése lett, hogy a birodalom összes szerzetesközösségében azonos szabályzatot kell követni. Az is világos volt, hogy csak a király segíthet az una regula (egy regula) koncepció keresztülvitelében.

90 Nagy létszámúvá vált közösségét és minden birtokát 792-ben az uralkodó védelme alá helyezte, aki Aniane-t királyi apátság rangjára emelte.

91 Benedek és szerzetesei ettől kezdve módszeresen végigjárták a többi közösséget, s biztatták, tanították az eredeti Regula szerinti életre az ottaniakat. Aniane-i Benedek szóban és írásban egyaránt népszerűsítette a szigorúbb szerzetesi életmódot: összegyűjtötte a korábbi szerzetesi szabályzatokat, és megalkotta a Concordia regularum (A regulák összeegyeztetése) című művét,

92 amely lényegében a bencés regula magyarázata és dicsérete, egyedüli jogosultságának megokolása. 802-től a császár bizalmasa és tanácsadója lett. Amikor Nagy Károly 814-ben meghalt, már számos régebbi alapítású férfi és női közösség a felújított Regula szigora szerint élt, és „számtalan új monostor keletkezett 768 és 814 között a Rajnától keletre fekvő vidékek szűzi talaján",

93 Aniane-i Benedeket pedig „mindenki szerette mint atyát, tisztelte mint urat, nagyra becsülte mint tanítót".

94 Jámbor Lajos azonnal felismerte, hogy kormányprogramja, az ecclesia és a res publica egységére épülő renovatio regni Francorum számára kitűnő segítséget jelent Aniane-i Benedek una regula tervezete, egységes egyházi életrendet az egységes birodalom előfeltételének és példájának tekintette. Ezért megbízta az apátot, hogy birodalomszerte valósítsa meg elképzeléseit.

95 Három zsinat (816, 817, 818-819) is foglalkozott a szerzetesek ügyével. Határozataikat lényegében az apát fogalmazta meg, s a császár mint kapitulárékat hirdette ki. A zsinatokon Benedek nemcsak az una regula, hanem az una consuetudo (egy szokás) mellett is kiállt.

96 A bencés regula némely kérdésben nem adott eligazítást, s ezt a hiányt az egyes közösségek kialakult szokása (consuetudo) pótolta. S mivel ahány ház, annyi szokás, a császár és az apát helyesnek látták ezeket is egységesíteni. Bár az eltérő vélemények erősen ütköztek a zsinatokon, Benedek álláspontja végül érvényesült a birodalom apátjainak nagykáptalanján, amikor az új bencés életforma megteremtéséről tárgyaltak: „Megmagyarázta az egész Regulát, megvilágította néhány nehéz helyét, a felvetett kételyeket megoldotta, feltárta a korábbi tévedéseket, és jóváhagyta az elfogadásra érdemes szokásokat és kiegészítéseket. [...] A határozatot egy kapituláréban foglalta össze, a császártól pedig kérte megerősítését, hogy ezek a rendelkezések a királyság valamennyi monostorában jogerőre emelkedjenek."

97 A reformra valóban szükség volt. A szerzetesség eredetileg világmegvetésre, önmegtagadásra és fegyelemre (egyszóval: aszkézisre) alapozott eszménye a 9. század elejére teljesen megváltozott: a monostorok jelentős birtokokkal, könyvtárakkal rendelkező gazdasági, tudományos és művészeti központok lettek. Díszes és erőt sugárzó külső megjelenésük is inkább az eredményes munkára, mint az egyszerű jámborságra utalt. Ez a szellemiség teljesen ellentétes volt Nursiai Benedek jelmondatával: ora et laboral (Imádkozzál és dolgozzál!) A Regula koncepciója az imádságos és szemlélődő életre helyezte a hangsúlyt, mert „...a tétlenség a lélek ellensége. Ezért a testvérek a