Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 13 (2007) 3-4. sz.
A gondolat vándorútján - PINTÉR GÁBOR: Fides et potestas II.
lománya is legfeljebb párszáz darabos volt. 82 Már ekkor létezett a „könyvtárközi kölcsönzés", a ritkább műveket ugyanis elkérték egymástól a monostorok, és saját scriptoriumaikban lemásolták. E műhelyek elégítették ki a liturgikus könyvek iránti igényt is. 83 A könyvmásoló szerzetesek kialakítottak egy könnyen írható és olvasható betűtípust, az úgynevezett karoling minuszkulát, amelyből a reneszánsz humanistáinak közvetítésével fejlődött ki mai folyóírásunk. Egyes monostorok kifejezetten az antik örökség megőrzésének feladatát vállalták fel. Ebben rendkívül nagy hatása volt Cassiodorusnak (f580), aki a Nápoly melletti Vivarium általa alapított monostorában a legfontosabbnak tartott latin műveket másoltatta szerzeteseivel, illetve lefordíttatta latinra a leglényegesebbnek tekintett görög szövegeket; Nyugaton ugyanis már nagyon kevesen értettek görögül. 84 Nagy Károly udvarában sok tudós szerzetes tartózkodott, s az uralkodó műveltsége is kiemelkedő volt, és bár ő maga soha nem tanult meg írni-olvasni, sok nyelven értett, s hozzá tudott szólni a teológiai vitákhoz is. Mindez jótékonyan hatott a birodalom általános kulturális színvonalára. „Otiositas inimica est animae" A világi törvények ugyan biztosítottak egyfajta keretet a szerzetesi élet számára, de igazi megújulás csak belülről fakadhatott. Ezt a feladatot Aniane-i Szent Benedek apát (kb. 750-821) vállalta magára. 85 Benedek (eredeti nevén Witiza, latinul Euticius) egy vizigót származású gróf fia volt; Pippin, majd Nagy Károly udvarában nevelkedett. Amikor bátyja egy hadjáratban meghalt, visszavonult a világtól, és a Dijon melletti Saint-Seine apátság szerzetese lett. Néhány évvel később, 780 körül azonban elhagyta ezt a közösséget, mivel a szerzetesek életét túl fegyelmezetlennek tartotta, s Montpellier melletti családi birtokán, Aniane-ban rendkívül szigorú körülmények között remetéskedett. 86 Úgy vélte, Nursiai Benedek Regulája csak kezdők és gyengék számára alkalmas, ezért inkább Pachomius és Basilius szerzetesi szabályzatát követte, 87 de kereste a megfelelő rendtartást. Néhányan csatlakoztak hozzá, de elhagyták, mert nem bírták a kemény vezekléseket. Ennek láttán enyhített a szigorán, s új társaitól már csak a szegénységet követelte meg. Elkezdte összegyűjteni a nyugati szerzetesi mozgalmak sokféle hagyományát, s azt tapasztalta, hogy lényegében nincs egység, mert mindegyik közösség kialakította a saját szokásrendjét. Mivel egyre többen csatlakoztak hozzá, 782-ben monostort alapított az Aniane folyó mellett - hiszen „úgy kell építeni, hogy minden szükséges dolog, mint a víz, malom, kert és különféle műhelyek, a monostoron belül legyenek, hogy a szerzeteseknek ne kelljen kint csatangolniuk, ami lelkűknek éppen nem válik üdvére" 88 -, és felvette a Benedek nevet. A közösségi életre már nem volt megfelelő az anakhoréta életszabály, 787 körül belátta, hogy a nyugati ember természetének inkább a benedeki regula felel meg, s ettől kezdve ennek követésére törekedett, mert ebben megtalálta mindazt, ami a szerzetesi élethez kell. Ettől kezdve ez lett számára a szerzetesi lét egyetlen normája, s nem tett semmi engedményt, enyhítést: a Regulát eredeti formájában és szigorában kívánta megvalósítani. 89 A Karoling birodalom törvényhozásában ugyan a Regula korábban is meghatározó szerepet töltött
