Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 13 (2007) 3-4. sz.

A gondolat vándorútján - RAKOVSZKY ISTVÁN: Váteszköltészet — nemzeti irodalom

elnökök vezérek előkotorni megfelelő ott ahova érek mi meghalni mindnyájan úgyis téves csatatéren..." De találhatunk példát arra is Baka István lírájában, hogy látszólag hagyományosabb, gazdag metafora- és szimbólumvilágot építő költészet születik sok szerepimitációval, amit egyszerre sugall egy negatív metafizikai élmény (az istenhiány élménye) és az épp ilyen negatív, abszurd nemzetélmény: a nemzeti széthullás, a bomlás katasztrofális tapasztalata. Ennek a lírának ugyanúgy a nemzeti lét (az ebben átélt képtelen szenvedés) az élményalapja, mint Zrínyi, Arany, Ady költészetének: „Éjszaka van magamra hagytak végre az orvosok az ápolók sehol körülnézhetek Döbling ez vagy Magyarország vagy a Döbling-Magyarország-Pokol Csend van tán Isten elharapta nyelvét csillag sem csikordul tengelyén hallgass te is aludj Széchenyi István legnagyobb magyar szerencsétlen gazfi én Beh jó hogy el van zárva minden ablak behjó hogy itt benn minden óra áll míg így marad nem férkőzhet be hozzám a park ösvényein settengő halál Éjszaka van magamra hagytak végre az orgyilkosok árulók sehol körülnézhetek Döbling ez vagy Magyarország vagy a Döbling-Magyarország-Pokol."