Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 13 (2007) 3-4. sz.

A gondolat vándorútján - PINTÉR GÁBOR: Fides et potestas II.

PINTÉR GÁBOR Fides et potestas II. „Különbséget tenni múlt, jelen és jövő között - illúzió, ám makacsul tartja magát." (Albert Einstein) „Majdnem hihetetlen, hogy igen sok művelt ember csak valamivel tud többet a történelemből, mint amennyit az iskolakönyvekből tanult." (KarlThaler, 1871) Medium aevum, avagy korunk hőse Szinte közhelyes hagyománnyá „nemesült" már a középkor néhány jelzője: sötét, véres, brutális. A divatos kosztümös filmek valóban azt sugallják, hogy ebben az időszakban mintha még a levegő is mozdulatlan lenne, legfeljebb csak harci lobogók lobognak, kardok csattognak, tombol az erőszak és ömlik a vér, s mindezt át- meg átszövi a dramaturgia szabályai (valamint a célközönség vélt vagy már valós igénye) szerinti erotika. A szerencsétlen, röghöz kötött jobbágyok, a lelkek pásztorolása helyett politikai manőverekbe bonyolódott papok, az ájtatosan álszent szerzetesek és apácák csupán a kép elmélyítéséhez szükséges kontrasztot és a hátteret biztosítják. Mintha a középkorban nem történt volna semmi „normális", minden mozdulatlan, nincs mobilitás, technikai fejlődés, szellemi eredmény; mintha ezt a korszakot csak a már szinte kultikussá magasztalt szellemi tunyaság és sötétség, a véres erőszak és az embertelen kegyetlenség jellemezné. Alig vesszük észre, hogy ez az egész beállítás nem más, mint fogyasztói társadalmunk mesterségesen létrehozott, fenntartott s ezért már valósnak tűnő igénye a karosszékből élvezhető és élvezendő borzongások, izgalmak iránt. Panem et circenses! A lebutított tömeg - mintegy a sportközvetítések kosztümös alternatívájaként - felelősség nélkül izgulhat, s azzal a megnyugtató érzéssel térhet nyugovóra, hogy ma sem kellett gondolkodnia, valódi teljesítményt nyújtania. S balladai homály rejti a készítőknek azt az egyáltalán nem mellékes szándékát, hogy legitimitást, történeti igazolást nyerjenek haladó korunk „vívmányai": a bármi és bárki árán megszerzett hatalom, nő/ férfi és vagyon, a kitaposott karrier, illetve a szinte kultusszá, vallásos eszménnyé magasztosított sikerélmény. így változnak át Arthur király félelem és gáncs nélküli lovag-