Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 13 (2007) 3-4. sz.

Corpus evangelicorum - ID. FRIVALDSZKY JÁNOS: Trencsen megye múltjából (A rajeci völgy.)

jecnek és Sztránszkénak volt, ráadásul csak a két utóbbi minősült plébániatemplomnak. Frivald Mária-kegyhely volt, amelynek templomát a falu soltészbirtokosa a 15. század első felében engesztelésül építette azért, mert 1410-ben - Zsigmond király Lengyelország elleni háborúja során - része volt az Árpád-házi Kinga sírját őrző ószandeci templom fölgyújtásában: Frivaldról az egész 15. század folyamán zarándokoltak Oszandecre. Az útba eső Lőcséről pedig 1480-ban olyan szárnyasoltárt hoztak a frivaldi templom számára, amelynek főalakja Máriát mint a Napba öltözött asszonyt ábrázolta.

2 A reformáció kezdetei A reformációra vonatkozó első adalék Kosztka Miklós - a Lutherrel rokonszenvező földesúr - azon állítása, hogy 1536-ban Frivald evangélikus lett.

3 Éppen az említett évben esik először szó a frivaldi parochusról, holott a falu valójában csupán Rajec filiája volt.

4 Elképzelhető, hogy ténylegesen a rajeci parókusról van itt szó, de az is lehet, hogy a már Frivaldon élő lelkészt nevezik parókusnak. Az utóbbi esetben az illető családi neve nagy valószínűséggel Frölich lehetett. 1580-ban ugyanis beiratkozott a prágai egyetemre bizonyos Jeremias Frölich Freywaldensis Pannonius, Martinus fia.

5 Ez a Frölich Jeremiás a peregrinációs gyakorlathoz képest még 1560, sőt - a falu viszonyait tekintve - még 1553 előtt születhetett Frivaldon. Frölich nevű jobbágyok azonban nem éltek a faluban,

6 ezért fel kell tételezni, hogy a helyi lelkész családjáról lehet szó. Az imént említett 1536-os évszám alapján Jeremiás a fia vagy az unokája lehet egy Frölich vezetéknevű lelkésznek, aki vélhetőleg németországi származású. Kosztka Miklós a német lelkészt - érthető módon - az egyetlen német nyelvű helyen telepítette le, ahol amellett még saját templom is volt. A frivaldi templom kegyura azonban nem Kosztka volt, hanem a falu soltészcsaládja, a Frivaldszkyak. A soltészok örökletes bírói tisztséget viseltek; részesültek a földesúrnak járó adóból, kiváltságos telket birtokoltak, ezenkívül ők voltak a templom kegyurai is. 1526 és 1553 közt Frivaldon azonban éppen interregnum volt a soltészségben, mert egyik soltészfiú sem tudta magára váltani a tisztséget. Ezért átmenetileg évente váltották egymást, ami viszont jogbizonytalansággal járt. így történhetett, hogy a lietavai földesúr a soltész megkerülésével önhatalmúlag intézkedett. A német nyelvű falusiak - talán mit sem sejtve a teológiai vitákról - nyilván örömmel vettek egy saját, ráadásul német papot. Addig ugyanis legfeljebb káplán láthatta el őket Rajecről. Később azonban Frivaldszky Mátyás 1553-ban történt soltészi hivatalba lépésével a falu irányításának kérdése rendeződött, éspedig - úgy látszik - olyan irányban, hogy Frivaldról a protestáns lelkésznek távoznia kellett. Valóban, ezután jó darabig nem tudunk a vidék reformációjával kapcsolatos adatokról, s a Frölich család tagjai sem fordulnak elő többé Frivaldon. A Szepességben bukkannak fel, oda települhettek át, lévén, hogy ez szintén német vidék. A század második felében már meglehetősen elterjedt a család. Frölich Gergely nagyszalóki lelkész (f 1590) 1550-ben a királynál járt fraternitása érdekében.

7 Fiának, Frölich Jánosnak, az 1575-ben