Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 13 (2007) 3-4. sz.

A gondolat vándorútján - KOVÁCS ELŐD: „Isten" szavunk iráni származtatásáról

3L gondolat uándorútján »»»•«/*"""*"'"'"' """'""""*

u-'

111 * keveredésének emlékét őrzi a krónikákban (például Kézainál) fennmaradt szarvasmondánk. (Ez egy népi mondához képest „gyanúsan" pontosan tükrözi azokat a történeti eseményeket, amelyek valóságtartalmát csak a másfél ezer évvel későbbi tudományos kutatások igazolták.) Az alán nyelvből mintegy húsz szó került át az ősmagyarba. Fontos szempont, hogy azokban az időkben, amikor a magyar-alán érintkezés a legintenzívebb volt, az alán hitvilág még az iráni mitológián alapult.

30 Lehetséges-e, hogy egy 9. századi arab vagy perzsa nyelvű utazó egy iráni hagyományokkal rendelkező népcsoportról a magyarok egészére vonatkozó következtetéseket vont le? A válasz egyértelműen igen. Szintén a hazai jászok nyújtanak e lehetőségre kiváló példát. Mint fentebb már említettem, a jászok a kunokkal együtt, a 13. században jöttek Magyarországba. A korabeli, bőséges magyar történeti források a 14. századig kunokként tartották őket számon, és így a kunokra jellemző vonásokat feltételezték róluk is. Tette ezt a korabeli magyar értelmiség a következő tények ellenére: 1. Földrajzi szempontból a jászok döntő többsége Magyarországon is a kunoktól elkülönülve élt. 2. Vallásuk egészen más volt, mint a kunoké: a jászok keresztények voltak, népi hiedelemviláguk emellett zoroasztriánus elemeket tartalmazott. A kunok ezzel szemben sámánhitűek voltak. 3. A jászok életmódja (földművelés) is egészen más volt, mint a kunoké (állattartás). 4. Az iráni nyelvcsaládhoz tartozó nyelvük se hangzásában, se más szempontból nem hasonlított a kunok török nyelvére. 5. Részben a ruházkodásuk is eltért a kunokétól. Ezek a szembetűnő különbségek mégsem voltak elegendőek ahhoz, hogy a korabeli magyarországi értelmiség észrevegye: a kunokkal egy időben egy másik nép is betelepült országunkba. A helyzet csupán 1323-ban változott meg, amikor a jászok folyamodványt küldtek a magyar királyhoz, amelyben a kunokéhoz hasonló privilégiumokat kértek a maguk számára. Magából a kérésből és az ahhoz csatolt dokumentációból a magyar írástudók arra a helyes következtetésre jutottak, hogy jászok is élnek Magyarországon. Egészen addig a kunokra jellemző szokásokat, hagyományokat tételeztek fel a kunoknak tekintett jászokról is.

31 Vagyis egy korabeli utazó azt is tapasztalhatta, hogy a magyarországi kunok földművesek és keresztény vallásúak, de azt is, hogy állattartók és pogányok, attól függően, hogy a kunokként számon tartott jászokkal vagy ténylegesen kun népességgel találkozott-e útja során. A 9. század délkelet-európai sztyeppevidékének népeiről összehasonlíthatatlanul kevesebb írott forrás szól, mint a 14. század Magyarországáról. A földrajzi távolságok is egészen mások voltak ott, mint a Kárpát-medencében. Mindezek alapján egy 9. századi utazó, aki egy - a magyarokhoz társult, esetleg már magyar nyelvű - iráni eredetű népcsoporttal találkozott, annak vallási hagyományait magától értetődően tekinthette az egész magyarságra jellemzőnek. Ezek a tapasztalatai pedig, a korabeli gyakorlatnak megfelelően, kritika nélkül kerülhettek be az arab és perzsa nyelvű földrajzi leírásokba. Egy további körülmény erősíti, egy másik azonban gyöngíti a tárgyalt föltevés valószínűségét. A 9. század folyamán a kazároktól mindinkább független magyarsághoz szívesen csatlakoztak olyan népek/néprészek, amelyek valamilyen okból szintén távolodni kívántak a kazároktól. Közülük jelenleg a kavarok nevét ismerjük. Tekintettel arra, hogy a kazár hatalom alá iráni (alán) népcsoportok is tartoztak, róluk, vagy legalább egy részükről is joggal feltételezhetnénk, hogy eleinkhez pártoltak át. Ennek azonban ellentmond, hogy az alá-