Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 13 (2007) 3-4. sz.

Seminarium Ecclesiae - TÖRÖK PÉTER: Az új vallási mozgalmak és a családi kapcsolatok kérdései (Problémacentrikus megközelítés)

átesett szerencsétlenek döntő többsége később visszatért ahhoz a vallási csoporthoz, amelyből elrabolták. Ha nem rabolták volna el az illetőt, igen nagy valószínűséggel magától is eljött volna onnan, ahogy azt a nagy fluktuációval és a csak ezrelékekben mérhető kitartó tagság arányával kapcsolatban már említettem is. Ennek ellenére sajnos hazánkban is felmerült a visszaprogramozás lehetősége, nemcsak mint „magánakció", hanem úgyis is, mint intézményesített gyakorlat.

43 Ugyanakkor a barátok és családtagok igyekezzenek minél több információt szerezni az új vallási közösségről, annak történetéről, hitrendszeréről. Ezzel elejét vehetik annak, hogy a megtért azzal vágjon el egy ígéretesnek induló beszélgetést, hogy „ezt ti úgysem értenétek meg". De nemcsak a mozgalomról, hanem magáról a megtértről is próbáljanak minél többet megtudni. Főleg azt, hogy mi vonzza őt az adott közösséghez, és azt, hogy nincs-e a háttérben valamilyen meg nem oldott, feldolgozatlan probléma, ami miatt szinte az új vallási közösség „karjaiba" vetette magát az illető. Jó példát szolgáltat erre a dokumentált lelkigondozói beszélgetés. „Alkalmanként egy-egy témakört beszéltünk meg (például család, gyermekkor), amiből kiderült, hogy kései gyermek lévén, nagyok között felnőve kevesebb figyelmet kapott, amin maximalizált iskolai teljesítményével tudott segíteni. Kortársaihoz kevés kapcsolat fűzte, érzelmileg magára maradt. [...] - Hogy milyen vagy valójában, nem tudja senki. - Igen, elrejtettem. Kevés ember ismer. - Amit elmodtál, abból azt éreztem, korán rákényszerültél erre az álcázásra. Világosabbá vált számomra, mi segített a csoporthoz vezető útra. [...] Magány, társtalanság, meg nem értettség. - Igen, ezekre kaptam megoldást a csoportban, de voltak feltételek. Akkor nem láttam ezt." (Kiss 2005, 151. o.) Végül próbáljuk meg a konvertitával közösen értékelni a saját helyzetét, de ezzel az értékeltetéssel várjunk türelemmel addig, amíg az illető egyfajta krízisbe kerül a mozgalmon belül. Ez az esetek döntő többségében bekövetkezik, s az illető magától is kilép onnan.

44 Ez a kilépés nagyon nagy valószínűséggel rejtett, titkolt lesz,

45 vagyis az illető csendben, mindenféle bejelentés nélkül hagyja ott a vallási mozgalmat. A távozni szándékozók félnek ugyanis attól, hogy ha tervük kiszivárogna, akkor lebeszélnék róla. Éppen ezért éjjel távoznak, amikor mindenki alszik, vagy amikor a napi tevékenység során úgyis kikerülnek a csoport látómezejéből. Ilyen alkalom adódik például akkor, ha egyedül küldik őket alamizsnagyűjtésre vagy toborzásra. Csendesen, külön búcsúzás és bonyodalmakat okozó kérdések nélkül távozhatnak és tűnhetnek így el. Arra azonban még nincs megbízható adat, hogy a kilépők hány százaléka lesz ismét tagja egy másik, általunk furcsának és károsnak ítélt vallási entitásnak. Csendes, titkolt kilépésükkor ugyanis még nagy bennük a bizonytalanság, amint azt a már idézett lelkigondozói beszélgetés egy későbbi részében látjuk is majd. Éppen ezért kell a megfelelő pillanatban a már bizonytalankodó taggal értékeltetnünk a saját helyzetét, s azután továbbkísérni, támogatni az illetőt. Az értékeltetésbeli igyekezetünkben ne ítéljük el az új vallási közösséget, annak hitrendszerét és gyakorlatát, hanem inkább