Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 13 (2007) 3-4. sz.

Seminarium Ecclesiae - TÖRÖK PÉTER: Az új vallási mozgalmak és a családi kapcsolatok kérdései (Problémacentrikus megközelítés)

állami nyilvántartás feladata, hanem - jó esetben - kutatói munka része. A Szegedi Egyetem Vallástudományi Tanszékének kezdeményezésében hazánkban is megjelent már egy ilyen eligazító mű,

38 amelynek folytatását többen várnák. Megfelelő finanszírozás hiányában azonban ennek kivitelezhetősége kétséges. Erre lenne megoldás az a megosztott anyagi támogatás, amelyet fele részben az állam érintett minisztériumai - belügy, oktatásügy stb. -, fele részben pedig maguk a vallási entitások

39 állnának. A szekunder prevenció A szekunder prevenciót akkor kell alkalmazni, ha valaki már tagja egy ilyen új vallási mozgalomnak.

40 Milyen szempontokat kell szem előtt tartania annak, akinek hozzátartozója vagy barátja belép, megtér egy - legalábbis a kívülálló szerint - nem megfelelő vallási entitásba? Ezeket az alapelveket három kulcsszó köré lehet csoportosítani: kapcsolattartás, információszerzés és értékeltetés. Először is a családtagok és barátok tegyenek meg mindent azért, hogy kapcsolatban maradjanak a megtérttel (konvertitával). A lehetőségek sokféleségének szemléltetéséül hadd álljon itt egy magyar példa. Egy édesanya - természetesen már nagykorú gyermeke tagja lett egy, a táplálkozással kapcsolatos furcsa elképzeléseiről ismertté vált csoportnak. A mama megpróbálta rábeszélni a fiát arra, hogy hagyjon fel az egészségére káros előírások betartásával, mire az gyakorlatilag megszakította vele a kapcsolatot. Mivel a gyermek nagyon szerette a klarinétot, s maga is játszott ezen a hangszeren, az édesanya barátai és ismerősei segítségével gondoskodott arról, hogy a csoport központja környékén minden lehetséges felületre felkerüljön annak a koncertnek a plakátja, amelyben egy híres külföldi klarinétos lépett fel.

41 A kapcsolattartás fontos eleme, hogy a rokonok, barátok a konvertitát biztosítsák arról, hogy bármikor fordulhat hozzájuk segítségért. Mivel adott esetben a közösségben a tagok életviteléről és annak eszközeiről - beleértve a financiális eszközöket is - mások döntenek, előfordulhat, hogy a visszatérés ezen a lehetőségen múlik.

42 Fontos továbbá, hogy a fenntartott, megőrzött kapcsolatot a konvertita pozitívnak, értékesnek tartsa. Más szóval a találkozásokkor ne azt feszegessék, ami elválasztja, hanem ami összekapcsolja őket. Itt kell feltétlenül szólni az úgynevezett visszaprogramozásról (deprogramming), amely az Egyesült Államokban viszonylag hosszú ideig még a hatóságok által is megtűrt - bár egyáltalán nem jóváhagyott - eljárás volt. Ez gyakorlatilag pontosan ugyanazt valósította meg, amivel az új vallási mozgalmakat vádolták, nevezetesen az agymosást. Azt a konvertitát, aki nem volt hajlandó a destruktívnak ítélt vallási entitásból kilépni, annak tagságával kapcsolatait megszakítani, a szó szoros értelmében elrabolták, s ugyanazokkal a technikákkal - elszigetelés, alvásmegvonás, éheztetés, adott esetben fizikai bántalmazás és ideológiai meggyőzés - „kezelték", amelyeket a vallási entitás is alkalmazott állítólag az illetőn. Mindennek indoklásául egy logikailag megdönthetetlennek látszó érvet hoztak fel: aki egyszer agymosott lett, az már szabad akaratából és saját józan eszével nem tud a beleplántált elképzelésektől megszabadulni, ezért kell őt erővel - és ugyanazon eszközökkel - megszabadítani és a helyes gondolkodásra ismét megtanítani. Mi sem bizonyítja jobban ennek az elképzelésnek a hibás voltát, mint az a tény, hogy a visszaprogramozásokon