Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 13 (2007) 3-4. sz.
Seminarium Ecclesiae - TÖRÖK PÉTER: Az új vallási mozgalmak és a családi kapcsolatok kérdései (Problémacentrikus megközelítés)
emlékkockák, s főleg a kellemes emlékek felidézése a támogató társsal megelégedettebbé teszi az embereket. Ebben a folyamatban a fiatalabbak érdeklődése is komoly szerepet kaphat. Ebben a szakaszban végül el kell fogadni és fel kell dolgozni a barátok, testvérek és a házastárs halálát. S természetesen az idős ember a saját halálának gondolatával is szembesül. Ezekben a kérdésekben a vallási, spirituális igények kielégítése is fontos szempont. Milyen sajátos nehézségek jelentkeznek a generációs kapcsolatok terén az új vallási mozgalmakban? Valószínűleg a legfontosabb sajátosság, ahogy azt már az előző fázisnál is említettem, hogy az új vallási mozgalmakban csak most kezd megjelenni a nagyszülői generáció. Ennek a generációnak azonban szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy gyermekei jelentős mértékben elfordultak az új vallási entitás hitrendszerétől. Igaz ugyan, hogy Barker (2006) szerint a Család elnevezésű mozgalom esetében az unokáknál van némi visszatérés, de a nagyszülői-szülői generációk kapcsolatát ez a „hitehagyás" nagymértékben befolyásolja. A nagyszülők nem vagy kevésbé számíthatnak a sajátos vallási-spirituális igények kielégítésére, hisz gyermekeiktől ebben nem kapnak segítséget. Hasonló okok miatt a kapcsolati etika megélésére is csak kisebb mértékben számíthatnak. Mi több, egyes új vallási mozgalmak elvetik a kapcsolati etikát vagy implicit alkukötést. Egy hazánkban is ismert új vallási mozgalomban lévő ismerősöm idős apjának csak úgy volt hajlandó anyagi támogatást adni, ha az a ház körüli munkák (csempézés, szegecselés) elvégzésével „megdolgozott" a pénzéért. Mindezt persze meg is indokolták, mondván, „a papa így nem érzi magát megalázva". 31 Ez a példa azonban arra is rámutat, hogy nemcsak az új vallási mozgalomban lévő idősek, hanem az ilyen mozgalomban lévők idős szülei is jobban rászorulnak a környezet, a társadalom támogatására, mert azt a saját családjuktól nem kapják meg. S különösen megmutatkozik ez a támogatási hiány a spirituális-vallási szükségletek kielégítésekor, hisz ebben a kérdésben a generációk „nem beszélnek egy nyelvet". Összességében tehát az jelenti a legnagyobb gondot az új vallási mozgalmak és a családi kapcsolatok kérdéskörében, hogy e mozgalmak megszakítják a generációk közti kapcsolatokat. Nem szükséges azonban, hogy ez a szakadás végleges legyen, mert az ilyen mozgalmakban való tartós, hosszas megmaradás rendszerint igen ritka. Ahogy azt a gyermekek kirepülésével kapcsolatos családi fázis elemzésénél már említettem, csak ezrelékekben lehet mérni azok arányát, akik hosszabb ideig megmaradnak egy ilyen mozgalomban. A kérdés persze az, hogy a mozgalomból való kilépés után az illető nem lép-e be egy másikba, hogy helyreállítja-e családjával - szüleivel és adott esetben a mozgalom miatt elvált, elhagyott házastársával - a kapcsolatot, illetve hogy képes lesz-e a mozgalomból kikerülő fiatal egészségesen funkcionáló családot alapítani. Lehet ugyanis, hogy az ilyen mozgalomba belépő fiatal a nem működő családi kapcsolatok miatt, az egészséges családi légkört az új vallási mozgalomban megtalálni vélve lépett be oda, de a fenti példákból láthatjuk, hogy amit keres, igen nagy valószínűséggel ott sem találhatja meg. Segíthetünk-e ezeken a nehézségeken, s ha igen, hogyan?
