Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 13 (2007) 3-4. sz.
Seminarium Ecclesiae - TÖRÖK PÉTER: Az új vallási mozgalmak és a családi kapcsolatok kérdései (Problémacentrikus megközelítés)
ürülne", addigra az unokák kezdik azt ismét feltölteni. Másrészt viszont a gyermekek házassága, illetve az unokák jelentkezése ütközések forrása is lehet, hisz a gyermekek úgy érezhetik, hogy a szülők (főleg az após és anyós) ok nélkül és kritikusan avatkoznak az ő életükbe, míg a másik oldalon a szülők úgy gondolhatják, hogy gyermekeik elhanyagolják őket, közömbösek velük szemben. Mindennek következtében a házasság további alakulásában két út jelentkezhet: a kapcsolat megszakadása, illetve megerősödése. Azok a házasságok, amelyeket addig is csak a gyermekekért érzett felelősség tartott össze, ekkor válásban végződnek, hisz nem lehet őket ismét tartalommal megtölteni. Mások viszont újra felfedezhetik a „házassági kapcsolat fontosságát, és kötöttségektől való szabadulást élnek meg. Egyszerre élvezik a házasság és a terhek nélküli szülőség örömét" (Horváth-Szabó 2007, 195. o.). Az új vallási mozgalmak tagjainak e szakaszbeli életéről még nem áll rendelkezésünkre megfelelő mennyiségű adat. Ennek oka részben a már említett tagsági fluktuáció, vagyis akik a hatvanas-hetvenes években beléptek egy ilyen mozgalomba, azoknak döntő többsége már nem tag. Barker (1995) megfigyelése szerint ugyanis csak ezrelékekben mérhető azoknak az aránya, akik egy mozgalomba való belépés után két év elteltével még mindig ott vannak. Sok esetben maga a mozgalom is megszűnt, ahogy erre a házaspárrá válás időszakának tárgyalásakor már utaltam. Azoknál a vallási entitásoknál, ahol a család a mozgalom „vetélytársaként" jelentkezett, ezért vagy a cölibátust, vagy a szabad szerelmet, csoportházasságot hirdették megoldásul, ez a szakasz - értelemszerűen - nem is jelentkezhet. Végül, de nem utolsósorban: annál a néhány mozgalomnál, mint például az Egyesítő Egyház, a Család, a Szcientológia Egyház, ahol már felnőttek a gyermekek, s megjelentek az unokák, most nyílik lehetőség e szakasz megfigyelésére. Úgy tűnik azonban, hogy e szakasznak nincs sajátos „tünete" az új vallási mozgalmak tagságának életében, illetve a specifikumok sokkal inkább a hatodik és hetedik fázisban, a nyugdíjas- és öregkorban, illetve a veszteségek korában jelentkeznek. Az itt jelentkező nehézségek azonban már rámutatnak a generációk közti kapcsolatokra is, pontosabban az ott fellépő feszültségekre. Éppen ezért e két fázist a generációs kapcsolatokkal együtt tárA nyugdíjas- és öregkor, a veszteségek megélése, valamint a generációk közti kapcsolat A generációk közti kapcsolat tárgyalásánál szólni kell az úgynevezett kapcsolati etikáról vagy implicit alkukötésről. 30 Bárhogy is nevezzük, a lényege az, hogy a gyerekek kötelezettséget éreznek az idős szülők ellátására. A megfelelő kivitelezés elengedhetetlen feltétele azonban a gyermekségi érettség és a generációs érettség. Az előbbi a „gyermekek" azon tulajdonságára, állapotára utal, hogy már feldolgozták és elfogadták azokat a gyermekkori sérelmeket, amelyeket szüleik okoztak nekik, illetve úgy tudnak idős, olykor magatehetetlen szüleikkel bánni, hogy azokat nem tekintik gyereknek. A generációs érettség viszont az idős szülők azon tulajdonsága, hogy a gondoskodás elfogadása mellett is megőrzik önértékelésüket, méltóságukat. Időskorban természetesen nemcsak a gyengülő fizikai képességek jelentenek gondot, hanem az emlékezet romlása is. A házastárssal való együttes emlékezés, a hiányzó gyalom.
