Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 13 (2007) 3-4. sz.
Seminarium Ecclesiae - TÖRÖK PÉTER: Az új vallási mozgalmak és a családi kapcsolatok kérdései (Problémacentrikus megközelítés)
A házasság korai szakasza, a házaspárrá válás időszaka A házasságnak ebben a szakaszában alakul ki a pár közös identitása. Horváth-Szabó szerint a párnak ekkor igen sok olyan feladatot kell megoldania, amelyek a „házasság működésének alapjait képezik: pénzkezelés, a származási családokhoz, egymás karrierjéhez való viszony, a konfliktusok kezelése, határok és hatalmi kérdések megoldása" (2007, 181. o.). Az új vallási mozgalmaknak elsősorban azon tagjai, akik elkötelezettségük bizonyításaként kommunális életformában 21 élnek, sajátos módon mentesülnek az említett feladatok jelentős része alól, hisz ezekről maga a közösség gondoskodik kisebb-nagyobb mértékben. Hogy ez a házasságra, családi életre vonatkozóan kedvező-e, vagy káros, arról éppúgy megoszlanak a vélemények, mint arról, hogy maga a házasság és a család milyen hatással van egy vallási mozgalomra. A legtöbb szociológus kritika nélkül átvette Kanter (1972) véleményét, miszerint a csoport ereje és fennmaradása a családi kapcsolatok meggyengítésétől függ. Kanter ugyanis azt találta, hogy vagy a cölibátus, vagy a szabad szerelem (csoportházasság) gyakorlása van pozitív relációban a csoport élettartamával. Ervelése szerint, ha bármely módon megszüntetjük a családot, amely potenciálisan csökkentheti a tagságnak a csoport iránti hűségét és elkötelezettségét, az növeli a csoport fennmaradási esélyeit. Ezzel szemben Brumann (2003) kutatásai azt mutatják, hogy azoknak a közösségeknek az élettartama bizonyult hosszabbnak, amelyek elismerték és gyakorolták a monogám házasságot, valamint éltek a szélesebb rokonsági kör előnyeivel. Brumann tehát nem azt állítja, hogy a cölibátust vagy csoportházasságot gyakorló csoportok nem maradhatnak fenn hosszú ideig, hanem azt, hogy a monogám házasság sikeresebb. Szerinte a három legsikeresebb mai közösség, a hutteriták csoportja, a Bruderhof közösség, valamint a kibuchálózat az, amelyeknél a legerősebb a családok iránti elkötelezettség is. A legígéretesebb családpolitikák pedig azok, amelyek nem akarnak szokatlan módszereket követni, a tagokra hagyják a családalapítást és a partneri kapcsolatok formáját és mikéntjét, bár leginkább a monogám házasságot ajánlják, illetve mutatják példaként. Brumann meglátásait azonban szélesebb távlatokban kell értelmeznünk, ő ugyanis a sikeresebb, hosszabb ideig fennálló csoportokat vizsgálta. Az új vallási mozgalmak döntő többsége azonban viszonylag rövid életű, és tagságuk sem állandó, azaz igen nagy a fluktuáció. 22 Ilyen körülmények között pedig lehetetlen az adott mozgalom hatását vizsgálni a házasságra, családra nézve. Összegezve tehát azt mondhatjuk, hogy a kommunális életformában élő, a monogám házasságot példaként felmutató - igen kis számú - vallási entitások kivételével az új vallási mozgalmak nem könnyítik meg, nem segítik elő a tagok házasságban, családban való élését. 23 Ez már csak azért sem történik, történhet, mert az ilyen mozgalmak általában nincsenek berendezkedve a családi életre, ami még inkább megnyilvánul a következő fázisban. Az első gyermek születése - a szülőség kezdete Egyik sajátossága ennek a fázisnak, hogy a házaspár megtapasztalja a szülőség fejlesztő hatását. Másképp gondolkodnak önmagukról, a felelősségről, az élet értelméről. Nyitottabbá válnak, készebbek a tanulásra. Továbbá nagy valószínűséggel ekkor kezdik
