Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 13 (2007) 3-4. sz.
Seminarium Ecclesiae - TÖRÖK PÉTER: Az új vallási mozgalmak és a családi kapcsolatok kérdései (Problémacentrikus megközelítés)
- Megengedett-e a születésszabályozás? - Az apának kellene-e a család kenyérkeresőjének lenni, az anyának pedig otthon kellene-e maradnia a gyermekekkel? - Tanításuk szerint a házasság előtti szexuális kapcsolat megengedett-e? - A házasságon kívüli szexuális kapcsolat megengedett-e? - Az élettársi kapcsolat megengedett-e? - A válás megengedett-e? - A homoszexualitás megengedett-e? A meglepő eredmény az volt, hogy ha a nyolc kérdésre adott igenlő válaszokat egy indexben összegeztük, akkor a válaszoló vezetők fele kevesebb, mint 2 pontot ért el. Más szóval, a magyarországi új vallási mozgalmak döntő többsége meglehetősen konzervatív nézeteket vall. A sajátos problémák tehát csak a mozgalmak viszonylag szűkebb körében jelentkeznek, ott viszont annál markánsabban. Megjegyzendő továbbá az is, hogy az alkalmazott mérési módszer nem zárja ki, hogy az egy területen nagyon sajátos nézeteket vallók a területek többségén meglehetősen konzervatív nézeteket valljanak. Ezen megfontolások után lássuk, milyen sajátos gondok lépnek fel az új vallási mozgalmakban a házassággal, illetve a családdal, családi élettel kapcsolatban. Az új vallási mozgalmak és a családi kapcsolatok kölcsönhatásainak problémacentrikus elemzése Az udvarlás szakasza A szociológusok és pszichológusok eltérő véleményt alakítottak ki az udvarlás hossza és a házasság stabilitása, illetve a vele való elégedettség közt. Amíg az előbbiek úgy találták, hogy minél hosszabb az udvarlás, annál nagyobb a valószínűsége a tartós házasságnak, addig az utóbbiak arra a következtetésre jutottak, hogy „nemcsak az udvarlás hosszának, hanem minőségének is szerepe van a házassági elégedettségben és minőségben" (Horváth-Szabó 2007, 180. o.). Abban sincs megegyezés, hogy ebben a szakaszban idealizált kép alakul-e ki a másikról, vagy pedig a felek tisztában lesznek egymás erősségeivel és gyengeségeivel. Bárhogy is legyen, az egyes 18 új vallási mozgalmakban adódó sajátos problémák leginkább abból fakadnak, hogy a fiataloknak nincs vagy nagyon korlátozott a lehetőségük az udvarlásra. Legszembetűnőbben ez az Egyesítő Egyházban jelentkezik, ahol maga az alapító, Moon tiszteletes választja ki 19 - méghozzá fényképek és néhány adat alapján -, hogy ki kivel köthet házasságot. A leendő párok az esetek többségében csak a házasságkötéskor találkoznak egymással. Az új vallási mozgalmak elkötelezett tagjainak továbbá - legalábbis az agymosáselméletet elfogadó kutatók szerint, 20 és nem csak az Egyesítő Egyházban - nagyon kevés szabadidejük van. A leendő házastársat tehát csak felszínesen, ennek következtében inkább idealizáltan ismerhetik meg. Az idealizáláshoz természetesen a mozgalom sajátos tanítása is hozzájárulhat.
