Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 13 (2007) 3-4. sz.

Seminarium Ecclesiae - TÖRÖK PÉTER: Az új vallási mozgalmak és a családi kapcsolatok kérdései (Problémacentrikus megközelítés)

magyarázó modellek

10 - Levine identitásformáló elmélete, a funkcionalista analízis, a családi depriváció tézise, valamint a patológiás helyzetet előtérbe állító modell - gyakorlatilag mind azt hangsúlyozzák, hogy nem az ilyen mozgalmak az okozói a család szétesésének, hanem ezek már a szétesett családok következményei. Amellett, hogy a modellek érvényessége megkérdőjelezendő, témánk szempontjából sokkal fontosabb az a kérdés, hogy megtalálják-e ezekben a mozgalmakban a fiatalok a „családot", vagyis mindazt, amit a családtól várnánk, illetve várnának a fiatalok? Mielőtt azonban erre a kérdésre válaszolnánk, definiálnunk kell az új vallási mozgalmakat. Az új vallási mozgalmak definíciója Egyes szerzők eltérő időpontokat, időszakokat jelölnek meg az „újdonság" kritériumaként vagy az úgynevezett új vallási mozgalmak megjelenésének és elterjedésének kezdeteként. Barrett azokat a mozgalmakat tartja újnak, amelyek egyáltalán, vagy az adott kulturális környezetben, a második világháború után jöttek létre.

11 Az „istenek csúcsforgalma" Japánban is közvetlenül a világháború befejezése után zajlott.

12 Backford (1985, 1. o.) szerint ezek a mozgalmak az 1960-70-es években gyarapodtak nagyon gyorsan, s Dawson (1998, 13. o.) is úgy tartja, hogy az 1960-as, illetve az 1970-es évek elején kerültek igazán az érdeklődés középpontjába. Bromley és Shupe (1995, 225. o.) pedig Meltonhoz (1999, 213. o.) hasonlóan az 1970-es évek elejére helyezi az új vallási mozgalmak gyors növekedését az amerikai társadalomban. Néha azonban előfordul, hogy egy szerző két külön időpontot is megad. Eileen Barker szerint például „egy vallási közösséget akkor tekintünk újnak, ha az jelenlegi formájában a második világháború után vált láthatóvá, illetve kezdte el működését".

13 Csakhogy Barker ugyanebben a könyvében egy kevésbé pontos dátumot is megjelöl az új vallási mozgalmak kezdeteként, méghozzá az 1950-es éveket (1995, 9. o.). További, sajátosan magyar probléma Barker és mindazok definíciójával, akik 1945 utáni időpontot határoznak meg az új vallási mozgalmak kezdetére, hogy a magyarok többsége egyes valóban új vallási mozgalmakat jobban ismer, mint néhány, hazánkban akár több évszázados múltra visszatekintő vallási entitást. Két országos szintű felmérés tanúsága szerint míg a lakosság közel negyede ismeri a szervezetileg csak 1965-ben megalakult, tehát nemzetközi szinten is újnak számító Krisna-tudatúakat, addig a megkérdezetteknek csak kevesebb mint tizede ismerte a hazánkban már 1568 óta létező unitárius egyházat (Tomka, 2000). Más szóval Magyarországon néhány ennyire régi vallás is „újnak" hat. Nagy valószínűséggel a volt szocialista országok döntő többségében szintén beszélhetünk ilyen értelemben véve „régi-új" és „új-új" vallási mozgalmakról. Mi több, ez utóbbi kategórián belül a volt szocialista országokban megkülönböztethetnénk „importált új-új" és „hazai új-új" vallási mozgalmakat. Romániában ilyen „hazai új-új" például az Új Jeruzsálem mozgalom, vagy Oroszországban Visszarion mozgalma, az Utolsó Szövetség Egyháza. Magyarországon „hazai új-új" a Hit Gyülekezete.