Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 13 (2007) 3-4. sz.

Corpus evangelicorum - ID. FRIVALDSZKY JÁNOS: Trencsen megye múltjából (A rajeci völgy.)

Az anyakönyvek tanúsága szerint ebben az időben a katolikusok már többségben voltak Frivaldon. A Rákóczi-szabadságharc alatt Rajecen Isacus Andricius az egyik forrás szerint 1706-1710,

150 a másik forrás szerint 1704-1709 között volt lelkész.

151 Rajeci születésű volt az az Andreas Gregorides - Gregor Zakoviech és a Kvasova Lehota-beli Catherina Davidoviech fia -, akit 1706-ban Konszkára ordinálták.

152 Apja és anyja nevében a -viech végződés arra utal, hogy mindketten „nemzetes" famíliából származtak, sőt az apa nevéből az is kitűnik, hogy literátusok (deák = ziak) már nemzedékek óta voltak a családban. Egy másik forrás szerint már 1704-ben is Gregorides volt a konszkai lelkész, akit aztán Johannes Scholasticus követett.

153 Ismét más forrás szerint az utolsó evangélikus lelkész 1705-1707 közt Andreas Gregoriades volt.

154 Mivel a Scholasticus név a Zakoviech latin-humanista fordítása, valamennyi esetben egy és ugyanazon személyről van szó. Az evangélikusok 1705. november 22-én Zsolnán visszakapták a nagyobbik templomot, és a korábban sokat üldözött Dániel Krmann (Kermann Dániel) lett ott a püspök. Újraszervezte az egyházat. Zsolnán 1706. június 16-17-én kerületi gyűlést tartott, amelynek általános jellegű határozatait tizennégy lelkésszel együtt írta alá. Köztük volt Frivaldról Neumann is. Ugyanez év szeptember 14-én Zsolnán, 16-án Rajecen, majd november 18-án Csernán Krmann kisebb lelkészgyűléseket tartott, amelyekkel a kánoni vizitációt készítette elő. A korábbi gyakorlattól eltérően Csernát is önálló gyülekezetnek tekintették, feltehetően az ott birtokos Csernyánszkyak protestáns elkötelezettsége miatt. A gyűléseken az egyes községekre nézve egyedi előírásokat hoztak, pénzbüntetéssel fenyegetve a különféle kihágásokat. Ismerjük a Csernára, a Konszkára és a Frivaldra vonatkozót szabályokat. Eléggé hasonlítanak egymásra. Frivald esetében kiderül, hogy voltak, akik nem tudták a Miatyánkot, babonák divatoztak (Szent Iván-éji tűzugrás, éjszakai kísértetjárás és kiabálás, varázslás az ossariumból kivett csonttal, a keresztkúttal és egyebekkel); a nők esetenként elhanyagolták a házimunkát, részegeskedtek, a családok a gyerekeket nem küldték iskolába; vasárnap állatot vágtak, kereskedtek; templomba egy fő is alig járt házanként, olykor az is részegen; a templomban nevetgéltek, dohányoztak, aludtak; pedig már az is véteknek számított, ha valaki a templomban alvót nem keltette fel, ha az idegennek nem adta át a helyét, ha nem imádkozott a harangszóra, vagy ha nem vett évente legalább háromszor úrvacsorát. A pénzbüntetések összege Frivaldon 1 garastól (5 dénár) 1 forintig (100 dénár) terjedt, mai szemmel ítélve azonban nem látni arányosságot a tett súlya és az összeg nagysága között. Csernán és Konszkán voltak 6-12 forintos büntetések is, nevezetesen, ha valaki szeretőt tartott. Frivaldon ilyen esetben nem a férfit, hanem a nőt büntették volna, de csupán egy forintra. Kérdés, hogy miért tettek egyedül itt ilyen megkülönböztetést. 1707-ben Dániel Krmann megtartotta a vizitációt, február 17-én Rajecen, 19-én Konszkán, március 18-án pedig Frivaldon. Ez utóbbi helyen - az eredeti elhatározással szemben - csupán néhány pontból álló határozatot hozatott: pénzbüntetéssel sújtották, aki három gyereke közül nem adott be legalább egyet az iskolába; akinek háztartásából