Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 13 (2007) 3-4. sz.

Corpus evangelicorum - ID. FRIVALDSZKY JÁNOS: Trencsen megye múltjából (A rajeci völgy.)

legalább egy személy nem ment el a temetésre, imára, prédikációra; aki babonaságot űzött; aki éjszaka lármázott; s aki csütörtökönként nem végzett háztartási munkát. A frivaldi határozatban az 1706-ban megfogalmazott huszonkét pontból tehát csak az első hatot hirdették ki. Ezzel szemben Krmann leszögezte, hogy a Konszkán elfogadott 33 pontot Frivaldon is alkalmazni kell.

155 Kérdés, hogy miért választotta ezt a megoldást. A vizitáción megemlítették a gyülekezet tisztségviselőit is: nemzetes Andreas Frivaldszky urat (1650 k. - 1730) és Jeremias Moczot, akik az inspektorok voltak, valamint Johannes Kovácsot, aki pedig az aedilisi (épületgondnoki) tisztséget viselte. A rektor egyben kántor is volt, nevét azonban nem tudjuk. Följegyezték, hogy a templomban még rendszeresen temettek, s ezért alkalmanként 1 forintot kellett fizetni.

156 Ez a szokás később - feltehetően a kőburkolás után - megszűnt. Neumann lelkész pályafutásának végéről eltérő tudósításokat olvashatunk. Győri Ádám, a már említett trencséni katolikus főesperes szerint a lelkész Szűz Mária elleni kifakadásait, gyalázkodásait saját hívei is megelégelték („adeo ipsi haereticae plebeculae bilem et ódium moverit"), s átadták papjukat Ocskai László császári ezredesnek, aki Neumannt visszatoloncolta a ferencesek közé („ad suos remissus est").

157 Az evangélikus források szerint viszont a ferencesek ismerték fel Neumannt és vitték Nagyszombatba („per Franciscanos agnitus, captus"). Ott is halt meg.

158 Ma már kideríthetetlen, hogy valójában mi történt. Csupán annyi bizonyos, hogy 1709-ben e vidéken már megszilárdulóban volt a Habsburg-uralom, ami Rákóczi egyházpolitikájának végét is jelentette. Erre az időpontra esik, amikor a ferencesből lett evangélikus lelkészt lefogják és egykori rendtársai kezébe adják. Az is bizonyos, hogy az intézkedést a császári katonaság foganatosította, valamint hogy Neumann távozásával a frivaldiak Mária-tisztelete nagyon megerősödött. A katolikus restauráció 1709 után 1709-ben, az Úr színeváltozása napján Lietavsky plébános a labancokkal együtt tért vissza Frivaldra. A rajeci templom ugyanezen év december 12-éig volt az evangélikusoké. A kurucok alatt a rajeci plébános, Gyuracska nem menekült el, hanem ott maradt a városkában, s a katolikus házaknál keresztelt, talán misézett is.

159 Ezt követően ismét újraéledt a zarándoklás a kegyszoborhoz. 1712. szeptember 4-én a domanizsai plébánost éppen egy frivaldi útjáról hazatérőben, a trsztennai (s nem a facskói) Sucha dolinában gyilkolták megjánosik betyárjai.

160 Az időpont alapján valószínű, hogy a szeptember 8-ai, a szokásos búcsúnapra eső zarándoklat előkészítése végett járt Frivaldon. A frivaldi templom szentélyében Lietavsky az elbontott oltárfelépítményt falfestménnyel pótolta. Valószínű, hogy a kegyszobron ma is látható javítások a Neumann-féle oltárbontás nyomán váltak szükségessé;

161 hiszen arról nem tudunk, hogy a korábbi vagy későbbi időszakban a szoborhoz bárki is hozzányúlt volna. A katolikus restaurációban döntő szerepe volt Bartovics Miklós (1712-1723) plébánosnak. A Frivaldszky család evangélikus tagjai ugyancsak az ő idejében - 1712-1716