Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 13 (2007) 3-4. sz.

Corpus evangelicorum - ID. FRIVALDSZKY JÁNOS: Trencsen megye múltjából (A rajeci völgy.)

tának, Szűz Mária ellenségének írta le, akit azért is elítélt, mert szerzetesi fogadalma ellenére feleségül vett egy nemeslányt.

138 Győri azonban már az általa használt kifejezések miatt sem tekinthető elfogulatlan tanúnak. A lelkésszel kapcsolatban mindazonáltal felvetődik néhány kérdés. Az első, hogy mi volt a vezetékneve. Didakus eredeti neve önmaga szerint Johann Neumann

139 volt, más egykorú protestáns forrás viszont Johannes Layman(us)nak tudja,

140 sőt az evangélikus vizitáció szerint is Leyman volt a neve.

141 Ami a magyarországi adatokat illeti, egyfelől tudunk egy bizonyos Johannes Leymanról, aki a felső-nyitrai Hradistyén született. Apja császári bíró, anyja nemesasszony volt. Szerzetesnek állt, majd áttérése után Wittenbergben és egyebütt teológiát és jogot tanult. Később egy túróci jurassor lányát vette feleségül.

142 Másfelől azonban egy Johannes Neumannról is tudunk, aki szintén szerzetes volt, majd szintén Wittenbergben tanult, ott evangélikus lett; később az árvái Jablunkában prédikátor, aztán a szintén árvái Tvrdosinban tanító volt.

143 Ez a Neumann a Rákóczi-felkelés kitörésekor az Árva megyei Tvrdosinban és Trsztennán lelkészkedett; 1705-ben azonban mindkét községben más-más személy váltotta föl.

144 Pilarik István 1705. január 7-én Kamenna Porubára ordinálta Neumannt,

145 aki ezután ment át Frivaldra. Leyman és Neumann életrajzi adatait egybevetve az látszik, hogy egyazon személyről van szó. Eredeti neve Lajtman lehetett;

146 ilyen nevű zsellércsaládok 1726-ban is éltek a Felső-Nyitra vidékén, Németprónán és Gajdelen, amely környékről a lelkész származott.

147 Ami pedig a wittenbergi forrásokat illeti, az egyetemre a szóba jöhető időszakban nem iratkozott be sem Neumann, sem Leyman nevű magyarországi peregrinus. Igaz ugyan, hogy egy bizonyos Johannes Georgius Leutmann 1685. június 23-án beiratkozott Wittenbergben, ahol 1694-ben lelkésszé is avatták. E személy apja, Martin Leutmann lelkész még Magyarországon, Németprónán született. Csakhogy Johannes Georgius nem tért vissza Magyarországra, és sohasem volt ferences.

148 Oktatott ez idő tájt Wittenbergben egy Johannes Neumann nevű professzor is, aki azonban a mi Neumannunnkkal semmiképpen nem volt azonos. Egyelőre tehát nem tudjuk, hogy az új frivaldi lelkész hol szerezte képzettségét. Egy biztos, nem Wittenbergben, mint az - talán saját állítása nyomán - köztudomású volt. S az is kérdés, hogy miért változtatta nevét Leutmannról Neumannra - egyik német névről egy másikra -, mikor a névlatinosítás volt az általános szokás. Arra lehet talán gondolni, hogy a névváltoztatással kívánta kifejezni, hogy az áttéréssel új emberré (neu-Mann) vált. A névváltoztatásnak ez a módja mindazonáltal szokatlan. Annyi azonban bizonyos, hogy a Mária-tiszteletnek határozott ellensége volt: lebontatta a templom ősi szárnyasoltárát. Ez lehetett megérkezésekor az első dolga, mert az őt magukkal hozó és még aznap továbbvonuló kurucok magukhoz vették a Mária-szobrot, s egy darabon magukkal is vitték, és csak az őket kísérő lakosok állhatatossága láttán - már Szilézia határán - adták vissza. A történetet a frivaldi lakosok egy csodás fordulattal - a szobor eltűnésével és a templomban való felbukkanásával - legendává kerekítve adták szájról szájra a 20. századig.

149 Ettől a fellépéstől rémülhetett meg és menekülhetett el a plébános. A szétbontott oltárfelépítmény többi szobra, képe a padlásra került.