Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 13 (2007) 3-4. sz.

Corpus evangelicorum - ID. FRIVALDSZKY JÁNOS: Trencsen megye múltjából (A rajeci völgy.)

ba, 1658-ban Drietomára került, 1661-1673 közt Lietaván volt diakónus, majd száműzetésbe ment. Frivaldi szolgálata után 1683-1687 közt Tvrdosinban, 1687-től Szádokon volt parókus.

128 Egy Wittenbergben kiadott könyv 1668-ban Georgius Babcsani lietavai lelkésznek szóló ajánlással jelent meg.

129 1684-ben pedig Bapcsany németből fordított elmélkedéseit adták ki Zsolnán.

130 Rajec lakói az 1690-ben felvett Series Animarum szerint döntő többségükben evangélikusok voltak. Az időközben trencséni katolikus főesperessé lett Georg Jozef Schwach 1690-1691-ben kánoni vizitációt tartott. Frivaldon a korábbiakhoz képest csak annyi változást állapított meg, hogy már Andreas Skrowanczik a plébános.

131 Skrowanczikot 1694 júniusában a Lietaváról odakerült Lietavsky János váltotta.

132 O kezdte el az anyakönyvezést Frivaldon 1698-ban. A Rákóczi-szabadságharc idején A Rákóczi-szabadságharc idején az evangélikus egyház ismét szabadabban működött. 1704. október 3-án Stephanus Pilarik

133 evangélikus püspök Frivaldra ordinálta azt a Matthaeus Polereczkyt, aki ott már 1683-ban egy évig magánháznál prédikált. Polereczky 1645-ben Vankófalván született. 1671-ben Zsolnán Matthaeus Palumbini lelkésztársa volt, majd - valószínűleg 1673-ban - száműzetésbe ment. 1683 körül rövid ideig szulyói rektor volt, majd ismét száműzetés következett. Tíz évvel később, hazatérte után Mijavára került, ahol hat és fél esztendőn át maradt mint rektor és nótárius. Ezt követően - rövid három hónapon át - zsolnai rektor volt. (Nem tévesztendő össze Matthias Poloreczkyvel, akinek élettörténete egészen más).

134 Polereczky azonban a parókiát nem tudta rögtön birtokba venni, mert a plébános csak 1705. november 18-án, a kuruc hadak megjelenését követően engedte át a templomot és a lelkészlakot.

135 (Rajecen ez a változás november 19-én következett be). A fejedelem vallási restitúciós bizottsága 1705. november 28-án jegyzőkönyvet vett fel a templom, a kegyszerek és az egyházi jövedelmek megosztásáról. A katolikusoknak ítélt egy aranyozott ezüst kelyhet paténával, két miseruhát, egy miseinget vállkendővel, két zászlót, a misekönyvet, a hordozható oltárt, a szertartáskönyvet, három oltárterítőt, három kéztörlőt, a (falba süllyesztett) tabernákulumot, a feszületet, a zöld oltárkárpitot, két üvegkancsót. Az evangélikusoknak ítélt egy aranyozott ezüstkelyhet (paténa nélkül), egy ónkelyhet, hét kéztörlőt, két arany gyertyatartót, egy oltárkárpitot, egy vascsengőt (kis harang?), két lámpát, az anyakönyvet, valamint a kőből készült keresztelőkutat egy aranymedencével és -tállal. Végül azonban minden az evangélikusoknál maradt. Ugyanis a plébános - akire ugyan a bizottság tekintettel volt, s aki eleinte próbált is barátkozni az osztott templom gondolatával - háromheti paplakba zárkózás után elmenekült Frivaldról.

136 Az anyakönyv ettől kezdve hézagossá vált. A falu katolikusait Gyuracska Márton rajeci plébános gondozta, míg evangélikus lelkésznek egy áttért ferences szerzetes, Didakus

137 került Frivaldra. Győri Ádám trencséni katolikus főesperes Joseph Laymany néven ismerte az új lelkészt, borissza, minden ocsmányságban kedvét lelő („meribibulus... et foedae libidini deditissimus"), csúnya szájú profé-