Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 13 (2007) 3-4. sz.

A gondolat vándorútján - PINTÉR GÁBOR: Fides et potestas II.

máshonnan kellene vásárolni. (Ut unusquisque iudex praevideat, quomodo sementem bonum et optimum Semper de conparatu vei aliunde habeat.) [...] 34. Nagyon ügyeljenek arra, hogy mindazt, amit kezük munkájával készítenek: szalonnát, sonkát, kolbászt, sózott húst, bort, ecetet, eperpálinkát, borpárlatot, sós halkivonatot, mustárt, sajtot, vajat, malátát, sört, méhsert, viaszt, lisztet, a legnagyobb tisztasággal készítsék. (Omnino praevidendum est cum omni diligentia, ut quicquid manibus laboraverint aut fecerint, id est lardum, siccamen, sulcia, niusaltus, vinum, acetum, moratum, vinum coctum, garum, sinape, formaticum, butirum, bracios, cervisas, medum, mel, ceram, farinam, omnia cum summo nitore sint facta vei parata.) [...] 60. Soha ne a tehetősebbek közül válasszák a majorosokat, hanem a szegényebbek közül, ha azok hűségesek. (Nequaquam de potentioribus hominibus maiores fiant, sed de mediocribus qui fideles sint.) [...] 70. Azt akarjuk, hogy a kertekben mindenféle növény meglegyen: liliom, rózsa, görögszéna, Boldogasszony mentája, zsálya, ruta, abrutüröm, uborka, dinnye, tök, bab, római kömény, rozmaring, konyhakömény, csicseriborsó, tengerihagyma, kardliliom, tárkony, ánizs, uborkás magrugó, cikória, ammi, bordamag, kerti saláta, fekete kömény, borsmustár, kerti zsázsa, keserű lapu, csombormenta, makedón petrezselyem, petrezselyem, zeller, lestyán, nehézszagú boróka, kapor, édeskömény, endívia, ezerjójű, mustár, borsfű, vízi menta, fodormenta, lómenta, gilisztaűző varádics, macskamenta, kis ezerjófű, mák, cukorrépa, kapotnyak, orvosi ziliz, mályvarózsa, sárgarépa, paszternák, kerti laboda, eperparéj, karalábé, káposzta, téli hagyma, metélőhagyma, póréhagyma, retek, mogyoróhagyma, vöröshagyma, fokhagyma, festőbuzér, erdei mácsonya, lóbab, takarmányborsó, koriander, illatos turbolya, nagy sárfű, muskátzsálya. A kertész háza tetején kövirózsát termesszen. Ami a gyümölcsfákat illeti, azt akarjuk, hogy bíráink különféle fajtájú almafákat, körtefákat, szilvafákat, továbbá berkenyét, naspolyát, gesztenyét, különféle fajta barackfákat, birsalmát, mogyorót, mandulát, babért, fenyőt, fügét, diót és különféle cseresznyét tartsanak. Az almák nevei: rozmaringa, geroldinga, crevedella, spirauca; egyesek édesek, mások savanyúak, de mind eltehető, viszont legyen olyan is, amit rögtön leszedése után el kell fogyasztani, mert nem áll el. Az eltevésre alkalmas körte három- vagy négyfajta: édes, aszalni való és kései. (Volumus quod in horto omnes herbas habeant, id est lilium, rosas, fenigrecum, costum, salviam, rutám, abrotanum, cucumeres, pepones, Cucurbitas, fasiolum, ciminum, ros marinum, careium, cicerum italicum, squillam, gladiolum, dragantea, anesum, coloquentidas, solsequiam, ameum, silum, lactucas, git, eruca alba, nasturtium, parduna, puledium, olisatum, petresilinum, apium, levisticum, savinam, anetum, fenicolum, intubas, diptamnum, sinape, satureiam, sisimbrium, mentám, mentastrum, tanazitam, neptam, febrefugiam, papaver, betas, vulgigina, mismalvas, id est altaea, maivas, carvitas, pastenacas, adripias, blidas, ravacaulos, caulos, uniones, britlas, porros, radices, ascalonicas, cepas, alia, warentiam, cardones, fabas maiores, pisos mauriscos, coriandrum, cerfolium, lacteridas, sclareiam. Et ille hortulanus habeat super domum suam Iovis barbam. De arboribus volumus quod habeant pomarios diversi generis, pirarios diversi generis, prunarios diversi generis, sorbarios, mespilarios, castanearios, persicarios diversi generis, cotoniarios, avellanarios, amandalarios, morarios, lauros, pinos, ficus, nucarios, ceresarios diversi generis. Malorum nomina: Gozmaringa, Geroldinga, Crevedella, Sperauca, dulcia, acriores, omnia servatoria; et subito comessura; primitiva. Perariciis servatoria trium et quartum genus, dulciores et cocciores et serotina.)" Capitulare de villis. In: Boretius 1883. 83-91. o. „... ut ille pro nobis contra visibiles hostes... Domino opitulante dimicet, et nos pro illo contra invisibiles hostes, Domini imprecantes potentiam, spiritalibus armis pugnemus... Indulgeat miseratus captivis, subveniat oppressis, dissolvat fasciculos deprimentes, sit consolatio viduarum, miserorum refrigerium, sit dominus et páter, sit rex et sacerdos, sit omnium Christianorum moderantissimus gubernátor..." Paulinus aquileiai pátriárka: Libellus. In: Werminghoff 1906, 142,6-14. - A felsorolás alapján az uralkodó feladata az uralkodás, és nem az adminisztrálás. Éppen ezért nem várták el sem Károlytól, sem más királytól, hogy írni-olvasni tudjon, hiszen az az írnokok, a hivatali személyzet munkája. Károlyról tudjuk, hogy ugyan tudott valamennyire olvasni, de az írástanulásnak csak öregkorában kezdett neki, s bár az ábécéskönyvet mindig a vánkosa alá tette, nem sok eredményt ért el. Nyelvtudására viszont nem lehet panasz: frankul, latinul és újlatinul beszélt, s megértette a görögöt is. Ullmann 1960, 93-95. o. szépen kifejti ezt a gondolatmenetet. Vö. Folz 1980, 4-5. o.: az orbis Romanus és az orbis christianus koncepciójának találkozását az univerzalizmus összefüggésében tárgyalja. „Memor esto ergo semper, rex mi, Dei regis tui cum timore et amore, quod tu es in vice illius super omnia membra ejus custodire, et regere, et rationem reddere in die judicii, etiam per te; et episcopus est in secundo loco, in vice Christi tantum est. " Catulfus: Instructio epistolaris Catulfi ad beatum Carolum regem. PL CD-ROM vol. 96. 1364A-1364B.