Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 13 (2007) 3-4. sz.

A gondolat vándorútján - PINTÉR GÁBOR: Fides et potestas II.

41 Kapituláre alatt a frank uralkodók által kiadott, rendszerint fejezetekre (capitulum - innen az elnevezés) tagolt rendeleteket értjük, amelyeknek törvényhozási, közigazgatási vagy egyházi karaktere van. A kora középkor legfontosabb forrásai közé számítanak. Általuk bepillantást nyerhetünk a politikai, jogi, közigazgatási, egyházi, szociális, gazdasági és kulturális viszonyokba, illetve a mindennapi életbe, az oktatásügybe s általában a kor mentalitásába. Vö. Ganshof 1961. 42 „De bona siquidem voluntate domni imperatoris valde certus sum, quod omnia ad rectitudinis normám in regno sibi a Deo dato disponi desiderat, sed tantos non habet justitiae adjutores, quantos etiam subversores, nec tantos praedicatores, quantos praedatores." Alcuin levele Arno salzburgi érseknek, 802. május 24. In: Dümmler 1895, 411,22-25. 43 Alcuin (*732 körül - f804. máj. 19.) Yorkban vagy környékén született, az ottani káptalani iskolában sajátította el a latin, görög és héber nyelvet. Az újabb kutatások szerint nem volt szerzetes. 767-ben diakónussá szentelték, s megbízták az akkoriban leghíresebb európai iskola vezetésével, melynek vonzásköre Írországtól Frizlandig terjedt. Yorkban volt Nyugat-Európa feltehetően leggazdagabb könyvtára. 781 tavaszán az új yorki érsek, Eambald Rómába küldte az érseki palliumért. Alcuin Pármában találkozott Nagy Károllyal, aki meghívta udvarába. Az érsek és Ethelred király engedélyével Alcuin 782 elején többedmagával Aachenbe ment, ahol megszervezte és irányította a frank előkelők gyermekei számára létesített udvari iskolát, a schola palatinát. Bevezette a trivium és quadrivium Yorkban már bevált oktatási rendszerét. Teológiai, tudományos és művelődési kérdésekben Nagy Károly tanácsadója, mondhatni a Birodalom kultúrpolitikusa volt. 794-ben részt vett a frankfurti, 799-ben az aacheni zsinat teológiai vitáiban. 796-ban a Szt. Márton monostor apátja lett Tours-ban, ahová tanárokat hívott Yorkból és nagyszerű könyvtárt szervezett. Itt fejlesztették ki az ún. minuszkula írást, mely a 15. századi humanisták közvetítésével a modern írás alapja lett. Tankönyveiben gyakran alkalmazta a párbeszédes feldolgozásmódot, hiszen „tanítani annyit jelent, mint okosan kérdezni". Nagy Károly megbízásából felügyelőként irányította a Vulgata szövegrevízióját; több szentírási könyvhöz kommentárt írt. Része volt az egységes birodalmi liturgia kialakításában is. Jelentős a szerepe a szászok és az avarok közötti misszióban. 44 „... pura et sancta inquisitione catholicae fidei veritatem examinare studuistis, et Semper viam regiam, apostolica confortatus praedicatione, piano veritatis sermone, vestram adseruit prudentiam tenere. Beáta gens, cujus est Dominus Deus eorum: et beatus populus tali rectore exaltatus et tali praedicatore munitus; et utrumque et gladium triumphalis potentiae vibrat in dextera et catholicae praedicationis tuba resonat in lingua. Ita et David olim praecedentis populi rex a Deo electus et Deo dilectus, et egregius Psalmista Israheli victrici gladio undique gentes subiciens, legisque Dei eximius praedicator in populo extitit." Alcuin levele Nagy Károlyhoz, 794-795 körül. In: Dümmler 1895, 84,9-17. 45 Kantorowicz 1946, 39. o. idézi a párizsi Bibliothéque Nationale MS 13159 jelzetű kódexéből: „Ut fructum térre nobis dones, te rogamus, audi nos. Ut domnum apostolicum Leoném in sanctitate et religione conservare digneris, te rogamus, audi nos. Ut ei vitám et sanitatem dones, te rogamus, audi nos. Ut domnum Carolum regem conservare digneris, te rogamus, audi nos. Ut ei vitám et victoriam dones, te rogamus, audi nos. Ut proles regales conservare digneris, te rogamus, audi nos. Ut eis vitám et sanitatem dones, te rogamus, audi nos. Ut populo Christiano pacem et unitatem largiaris, te rogamus, audi nos." Ugyanitt bemutatja az idézett könyörgés liturgiatörténeti összefüggéseit, és több hasonló fohászt is közöl. - Nagy Károly 14. századi tiszteletének érdekes jele az az aacheni groschen, amelynek felirata: XC : VINCIT : XC : REGNAT + KAROLUS MAGNUS IMPERAT. (Krisztus győz, Krisztus uralkodik, Nagy Károly parancsol.) Ez a közismert Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat acclamatio parafrázisa. Kantorowicz 1946, 222-230. o. részletesen bemutatja ennek pénzeken való előfordulását. A középkori liturgikus imádságokban fellelhető uralkodóval kapcsolatos könyörgésekről lásd Hirsch 1973. 46 „Rex a recte agendo vocatur. Si enim pie et iuste et misericorditer regit, merito rex appellatur; si his caruerit, non rex, sed tyrannus est. [...] Quia ergo rex a regendo dicitur, primo ei studendum est..., ut ab ea ceteri subiecti bonum exemplum Semper capiant. [...] eos, quibus temporaliter imperat, in pace et concordia atque caritate ceterorumque bonorum operum exhibitione, quantum sibi divinitus datur, consistere faciat et dictis atque exemplis ad opus pietatis et iustitiae et misericordiae sollerter excitet..." Concilium Parisiense anno 829. Lib. II. cap. I. In: Werminghoff 1908. 649,14-26. - Hasonlóképpen fogalmaztak a 836-os Aachenben tartott zsinaton is: Concilium Aquisgranense anno 836. Cap. III, 1. In: Werminghoff 1908. 715, 3-5. 47 A középkor későbbi századaiban felmerült, hogy az uralkodónak nincsenek kötelességei alattvalói felé. Ezt a vitát lényegében Jean Gerson zárta le a 15. század legelején. Okfejtése a hűbéri rendszer ideális szerkezetét