Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 13 (2007) 3-4. sz.

A gondolat vándorútján - PINTÉR GÁBOR: Fides et potestas II.

tatású műve, A hatalom két arca: politikum és szentség (Budapest, 1992) szintén alapvető ebben a tárgykörben. Lásd még a felhasznált irodalom jegyzékét. 29 Bár III. Ottó korának patrícius rangjával foglalkozik, de a 8-9. századra sem érdektelen: Carl Erdmann: Die Würde des patrícius unter Otto III. In: Erdmann 1951, 92-111. o. 30 Michels, I. H.: Patrícius, Patrikios, Westen. In: LexMA 6. 1789-1790. has. Nem tud megnyugtató magyarázatot adni Harald Zimmermann, a kora középkori pápaság történetének egyik legkiemelkedőbb ismerője sem: Zimmermann 2002, 66-67. o. 31 Mindenképpen túlzás a patríciusi méltóságot a római császár helyettesének értelmezni. Például Szántó 1983, 280. o. 32 Ullmann 1960, 95. o. úgy értelmezi a száli frankok törvénykönyve bevezetésének egyik mondatát (Vivát qui Francos diligit Christus - Éljen Krisztus, aki a frankokat szereti), hogy ez is az „egyedüli kiválasztott nép" öntudatára utal. 33 „Audiens vero isdem rex ejusdem beatissimi pontificis adventum, nimis festinanter in ejus advenit occursum, una cum conjuge, filiis etiam et primatibus [...] Ipseque in palatio suo, in loco qui vocatur Ponticone, ad fere trium millium spatium descendens de equo suo cum magna humilitate terrae prostratus, una cum sua conjuge, filiis et optimatibus, eumdem sanctissimum papám suscepit. Cui et vicestratoris usque in aliquantum locum juxta ejus sellarem properavit." Anastasius bibliothecarius: História de vitis pontificorum Romanorum [Liber pontificalis], 243. PL CD-ROM vol. 128. 1093. 34

Durant 1985, 134. o. 35 Ez a felfogás mintegy a latin közmondást valósítja meg a gyakorlatban: Deo servire regnare est (magyarul kétféleképpen fordíthatjuk: Istennek szolgálni annyi, mint uralkodni - Isten szolgálata uralkodás). A kora középkortól az újkorig találkozhatunk vele liturgikus könyörgésekben (Sacramentarium Gelasianum: Oratio de pace) éppúgy, mint pedagógiai vagy politikai-jogi jellegű eszmefuttatásokban (például Contzen, Adam: Politicorum Libri decem. Coloniae, 1629. 207. o.). 36 „Cuius quoniam in sinu regni gubernacula Domino tribuente suscepimus, necesse est ut in eius defensione et ob eius exaltationem Christo auxiliante toto annisu certemus, ut ab eo boni servi et fidelis nomine censeri valeamus. Quod quidem non solum nobis, quibus in huius saeculi procellosis fluctibus ad regendum commissa est, sed etiam cunctis ab eius uberibus enutritis sollicite observandum est, ita tarnen, ut ab eius unione, qui eius membrum esse dinoscitur, nullatenus abscedat, quoniam qui cum ea non est, adversus eam est, et qui cum ea non colligit, spargit." (Minthogy ennek az uralkodásnak kormányzását az Úr adományaként magunkra vettük, szükséges, hogy védelmében és felmagasztalása végett Krisztus segítségével teljes törekvéssel törekedjünk, hogy általa a jó és hű szolga nevére méltók legyünk. Amit bizony nemcsak nekünk, akik e világ viharaiban az uralkodásra küldve lettünk, hanem mindenkinek, akit bőségével elhalmozott, gondosan meg kell tartani, méghozzá úgy, hogy az ő egységéből az, aki tagjaként ismert, semmiképpen ne távozzék, minthogy aki nincs vele, az ellene van, és aki nem gyűjt vele, az szétszór.) Opus Caroli regis contra synodum (libri Carolini). Ed. Freeman, Ann. Hannoverae, 1998. 98,25-34. /MGH Conc. 2. Suppl. 1./ 37 „[Volumus] ut família nostra bene conservata sit et a nemine in paupertate missa." Capitulare de villis, 2. In: Boretius 1883. 83,6. A família (család) ebben a szövegösszefüggésben nem a vér szerinti rokonokat jelenti, hanem mindazokat, akik az uralkodóhoz tartoznak. A Capitulare de villist (Rendelet a falvakról, másként Falusi rendtartás) 770-800 között adta ki Nagy Károly, s általa az uralkodói birtokok gazdálkodását és életének kereteit határozta meg; figyelembe vették azonban a birodalom egész területén, a magánbirtokokon is. Keltezéséhez lásd Ganshof 1961, 164. o. Tanulságosak az állattartásra és az ültetendő zöldségfélékre, fűszernövényekre és gyümölcsfajtákra vonatkozó utasítások. „19. A csűröknél a nagyobb falvakban nem kevesebb, mint 100 csirkét és 30 libát, a kisebbekben nem kevesebb, mint 50 csirkét és 12 libát tartsanak. (Ad scuras nostras in villis capitaneis pullos habeant non minus C, et aucas non minus XXX. Ad mansioniles vero pullos habeant non minus L, aucas non minus quam XII.) [...] 21. ...ahol eddig nem voltak halastavak, és most már lehetnek, [a bíró] újonnan létesítsen ilyeneket. (Vivarios... ubi antea non fuerunt et modo esse possunt, noviter fiant.) [...] 23. Minden falunkban minél nagyobb számban legyenek tehénistállók, disznóólak, juh-, kecske és kosaklok, és ezek nem hiányozhatnak. (In unaquaque villa nostra habeant iudices vaccaritias, porcaritias, berbicaritias, capraritias, hircaritias quantum plus potuerint et nullatenus sine hoc esse debent.) [...] 32. Minden bírónak gondja legyen arra, hogy jó, sőt igen jó vetőmag álljon rendelkezésre, még akkor is, ha