Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 13 (2007) 1-2. sz.
A gondolat vándorútján - ERDŐ VADIM BÉLA: Az igaz képmás
2. Szpász „Mokrájá brádá"/„Szo Omocsennimi Vlászi" [„Cnac „MoKpax 6pada"/„Co OMoneHHbiMu Bjiacu "] („Nedves szakállú" ikon, „Nedves hajú" ikon) Ez a típus szorosabb értelemben a „nem kézzel alkotott" ikon variációjaként fogható fel. Valószínűleg különös, egyfajta feltételes önállóságot sugalló elnevezésének („Nedves szakállú") köszönheti a kiemelést. Az elnevezést az orosz ikonfestők vezették be Krisztus szakállformája miatt, amely valóban nedvesként hat. 34 A szakáll vége hegyes, néha két ágban végződik, egyenes vagy kissé oldalra hajlított. Ez a nedvesnek tűnő szakáll más, régi Krisztus-ikonokra is jellemző volt: freskókon és mozaikokon is gyakran feltűnik. Ez egy olyan régi ábrázolásmód, amelyet a legendákra lehet visszavezetni. Mivel a vonatkozó történetek szerint Krisztus izzadtan verejtékező vagy frissen megnedvesített arcát törölte bele a kendőbe, ezért a csodás képmásnak ezt a típusát nem is lehetett másként, mint nedvesként ábrázolni. 3. Szpász „Csrepije"/„Szvjátájá Kerámidá"/„Kerámidion" [Cnac „ J ipenue"/„Cenman KepaMuda"/„KepaMuduoH"] („Cserép"-ikon, „Keramidion") E változat érdekessége, hogy teljes egészében a „nem kézzel alkotott" típust követi, csak színvilágában tér el az eredetitől: az egész ikon barnás, téglaszín árnyalatokban jelenik meg, a legenda szerinti keletkezéstörténetnek megfelelően. A típus két legendára vezethető vissza. Az egyik szerint az edesszai városkapu fölött befalazott szent kendő képe megjelent a téglákon. A másik legenda pedig elbeszéli, hogy amikor a küldött a képmással Edesszába sietett, egy éjszakára megszállt egy agyagosmesternél Hierapoliszban. Hogy a szent kendő biztonságban legyen, két tégla közé helyezték. Éjjel nagy tűzoszlop jelent meg a hely fölött, odacsalogatva a környék lakóit. Reggel, amikor a kendőt elővették, látták, hogy a téglán is megjelent a pontos mása. Ez a téglakép, a keramidion ezután Hierapoliszban maradt. 4. Piát Veroniki [IJjiam BeponuKu] (Veronika-kendő) Töviskoszorús Krisztus-arc kendőn. Ritkán töviskoszorú nélküli változat is előfordul. 35 Jellemző az elgyötört arc életszerű, naturalisztikus megjelenítése. A típus a szenvedő Krisztust ábrázolja. A bizánci és az orosz ikonfestészet eredetileg nem ismerte a Krisztus-arc töviskoszorús képmását, 36 az csak a 16. század második felében jelent meg Oroszországban nyugati hatásként. Felirat az ikonon Az akheiropoiéton ikonok legjellemzőbb felirata: „A mi Urunk Jézus Krisztus nem kézzel alkotott képmása." Előfordul azonban a „Szent Kendő" felirat is. Néha a két szöveget kombinálják. Másutt hiányzik a felirat, és megelégszenek az ábrázolt egyszerű megjelölésével (például az arc két oldalán: IC XC). A 16. század közepétől másfajta feliratok is feltűnnek, például az edesszai legendából Abgár szavai: „Krisztus Isten! Aki benned bízik, nem szégyenül meg soha." Előfordulhat még Abgár Krisztushoz írt levelének vagy Krisztus válaszának is.
