Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 13 (2007) 1-2. sz.

A gondolat vándorútján - ERDŐ VADIM BÉLA: Az igaz képmás

A torinói lepel Ha az akheiropoiéton ikontípust az ideális Krisztus-képmásnak tekintjük, azt is figyelembe kell vennünk, hogy az ikonfestészeti hagyományon kívül létezik Krisztusnak egy régtől ismert, nem kézzel alkotott képmása is, amelyet a torinói dómban őriznek. A torinói halotti lepel az utóbbi idők egyik legismertebb és legvitatottabb ereklyéje; a keresztény hagyomány Krisztus halotti leplének tartja. Az utóbbi évtizedekben végzett természettudományos vizsgálatok számos izgalmas, érdekes és ellentmondásosnak tűnő megállapítással szolgáltak.

37 A kormeghatározásra használt, több ízben elvégzett C14-es vizsgálatok eltérő eredményekre jutottak: a lepel keletkezésének idejét az 1. század és a 14. század vége közé helyezték, „bár a legutóbbi, ilyen irányú vizsgálódások szintén a lepel kétezer éves korát erősítették meg".

38 Egyes kutatók kapcsolatot keresnek a halotti lepel és az edesszai legenda Krisztusképmása között. Felhívják a figyelmet arra, hogy a halotti leplen kirajzolódó arc, valamint az ak/ieíropoíéron-típus között nyilvánvaló hasonlóság van. Krisztus ábrázolásában a 4. századtól olyan változás figyelhető meg, amely különösen a 6. században válik jellemzővé: a hellén hagyományt követő, szakálltalan fiatalember helyét mindinkább egy szakállas, érett korú férfi vette át. Mivel az edesszai legenda szerint Krisztus nem kézzel festett képe 525 körül került elő a városfalból, összefüggést látnak az esemény és a Krisztus-ábrázolásban bekövetkező változás között.

39 A torinói lepel és az edeszszai nem kézzel festett kép közti hasonlóságot merész - most nem részletezendő hipotézisekkel próbálják megmagyarázni, egészen odáig menően, hogy maga a torinói lepel volna az edesszai képmás. Annyit talán elfogadhatunk, hogy a leplen kirajzolódó arc jellegzetességeit leginkább a keleti egyház ikonfestészete őrizte meg a korán kialakult kanonizációs gyakorlatnak köszönhetően. Maga a lepel a negyedik keresztes hadjárat után került Konstantinápolyból Nyugatra. Tanulságos, hogy ugyanezekben az években kezdtek összefüggést látni a Veronika-legenda és a „nem kézzel festett" Krisztus-képmás között; ugyanis a Veronika-legenda korábban nem kötődött konkrét képhez.

40 A legenda funkciói Az ikonfestészet tematikáját a Szentírás és a szentek legendái képezik, de egy-egy kiemelkedő jelentőségű ikonnak, kegyképnek saját története, legendája is van. A legendáról itt elsősorban mint egyházi műfajról kell beszélni, amit egyházi megbízásból egyházi személy állít össze a szerzetesek és valamennyi hívő számára. A legendának négy funkciója van. Egyrészt - mint minden elbeszélés - tárgyi információt közöl: például elmondja egy szent életét. Másrészt - az ikonhoz hasonlóan lelki célt szolgál: megmutatja a szentek „lelki arcát" [JIHK], és a szentség elérésének útját mutatva példát ad a keresztény ember elé. Ez a második funkció a legenda igazi célja. Harmadszor tanít: a hívek lelki épülését szolgálja azáltal, hogy elmélyedésre és bűnbánatra, imádságra és böjtre ad ösztönzést. Ilyen értelemben a legenda - az iszi-