Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 13 (2007) 1-2. sz.
Thesaurus Ecclesiae - KAMP SALAMON: Johannes Brahms vallásos kórusművei
akkoriban ismerte meg Palestrina művészetét.) Mindenesetre a legkorábbi kóruskompozíciók közé tartoznak, amelyek először 1859. június 6-án kerültek a hamburgi Frauenchor próbáin munkába. Az „Adoramus" tétel első ütemei ritmikailag kiegyenlített, lépcsőzetesen emelkedő melodikájukkal, a hagyományos szólampártechnikával, a disszonanciák feltűnő kerülésével egy imitációs motettaszerkezet hatását keltik Palestrina stílusában. Ezt a technikát azonban nem a romantika szándékos egyszerűségre törekvése inspirálja, hanem sokkal inkább eredeti mintákat követ. Hogy azonban nem csupán egyszerű stílusmásolatról van szó, azonnal kiderül a kezdő ütemek alaposabb vizsgálatából. Eredeti (úgy értem, Palestrina stílusában írt) példákkal való összevetés során kitűnik mindenekelőtt a kezdőütemek melodikai vezetésének különlegessége, pontosabban a ritmikus mozgás és az ambitus. Az első hang pontozásával a mozgásimpulzus kettős arca jön létre. Egyfelől statikussá teszi a mozgást, másfelől a kezdőhang „elejtésével" továbblendíti a folyamatot. Ez az energia azonban kevésnek tűnik ahhoz, hogy a szext ambitust elérje. Az eredeti példák hasonló ritmikai és tematikus szerkesztésben elsőként általában a kvint ambitust érik el a mű kezdő pillanatában; például Josquin O virgo genitrix című motettájában, amelynek ritmikai impulzusai lendületesebbé teszik a mű kezdését, összehasonlítva Brahms opuszával.