Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 13 (2007) 1-2. sz.

Thesaurus Ecclesiae - KAMP SALAMON: Johannes Brahms vallásos kórusművei

KAMP SALAMON Johannes Brahms vallásos kórusművei Brahms zenei gondolkodásában fontos szerepet kap az énekelt dallamosság, a többszólamú vokális szerkesztés és a polifónia. Az ellenpont iránti vonzalma erőteljesen öszszekapcsolódott a zenetörténet iránti élénk érdeklődéssel, a történeti források alapos tanulmányozásával, a legfrissebb kutatási eredmények ismeretével, régi reneszánsz és barokk zeneművek másolásával, aminek révén kóruskezelési technikája sokkal többet köszönhetett a reneszánsz és a kora barokk, mint a múlt századi mestereknek. Kórusműveiben dallam, harmónia, ritmus és faktúra sokszor évszázadokkal korábbi zenére emlékezteti a hallgatót. Ez a fajta historizálás, múlt felé fordulás azonban a romantika szerves része. Az elődök munkásságának vizsgálata Brahms esetében egyaránt szolgálta a zenei műfajok megújulását és megtisztulását, így ez a historizálás nem a múlt egyszerű bemutatására szorítkozott, mint Mendelssohn 1829-ben Bach Máté-passiójának előadásakor, hanem az alkotás alappillérét képezte. Brahms visszatekintéséből a romantika szellemét vállaló új, korszerű művek születtek. A birtokába került ismereteket alkotásaiban, kompozíciós munkája során művészi céljainak megfelelően átalakította, beillesztette a romantika zenei világába. Brahms stílusának, zenei világának megértéséhez alapvető fontosságú vallásos kórusműveinek ismerete, amelyek története 1854-ig vezethető vissza. Schumann öngyilkossági kísérlete után Brahms Düsseldorfba költözött, és Schumann könyvtárában az ő utasításainak hatására régi zenével kezdett foglalkozni. Az ezt követő időszakot teljes egészében a tanulásnak szentelte, amelynek eredményeként már 1855-ben azt írta Clara Schumann-nak, hogy ellenponttanulmányai során mindenféle típusú kánonszerkesztést alaposan megismert és elsajátított. 1856 elején megállapodott Josef joachimmal, hogy a továbbiakban folyamatosan kicserélik ellenpontgyakorlataikat, amelyeket Marpurg Handbuch bei dem Generalbasse und der Composition (1755-58) című könyve alapján végeztek.

1 A magasfokú mesterségbeli tudás iránti csodálata 1856-ban egy Missa canonica (kánonmise) komponálására késztette. Missa canonica, Op. posth. 1856. júniusában Brahms így ír Josef Joachimnak: „A Kyrie tétel, amelyet itt küldök Neked, csupán tanulmány. A többi tétel egy (készülő) ötszólamú C-dúr miséhez tartozik. Az Agnus Dei az F-dúr Benedictus után következik, amelyet már ismersz. A