Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 13 (2007) 1-2. sz.

Thesaurus Ecclesiae - KAMP SALAMON: Johannes Brahms vallásos kórusművei

Sanctus előtt a Credo Ámenje C-dúrban van. Nem túl sok a moduláció egy misében, ha a Sanctus és a Hozsanna Asz-ban, a Benedictus F-ben, az Agnus f-a-ban és az egész mise C-dúrban van?"

2 Joachim válaszában nagyon elismerően ír a műről, apró javításokat javasol, majd így fogalmaz: „Kedvencem a csodálatosan szép Sanctus [...]. A Benedictust tiszta harmóniáiért különösképpen is szeretem, nem zavar az acélos szigor, mely nemes ünnepélyességgel bír. [...] Az ötszólamú kánonban a bátor, reménykedő lélek tetszik - azt hiszem, Isten szeret minket, ha így tudunk imádkozni hozzá..."

3 Ave Maria, Op. 12. A felkészülés évei után az igazi áttörést, a kóruskompozíciók sorának megszületését az 1859-es év hozta meg: ekkor telepedett le Brahms Hamburgban, ahol a megérkezését követő júniusban megalakította a Hamburger Frauenchort, amely egész hamburgi tartózkodása alatt, 1862 őszéig működött. Ebből az időszakból származik a négyszólamú nőikarra és zenekarra (vagy orgonára) írt Op. 12-es Ave Maria. 1849. október 11-én Brahms így ír Clara Schumannhoz: „Tegnap volt kóruspróbám. A betanítás során úgy érzem magam, mintha 25 éve csak ezt csinálnám."

4 Ugyanez év december 15-én Joachimnak az ellenkezőjéről ad hírt: „Ilyen kevés gyakorlati ismerettel rendelkezem? A kóruspróbák megmutatják a súlyos hiányokat, így egészen biztosan nem lesznek haszontalanok számomra."

5 Ettől az időszaktól kezdve Brahms figyelme a praktikum, a könnyen tanulhatóság és az énekelhetőség felé fordul. E szempontból legkonzekvensebb műve az Op. 12-es Ave Maria. Hogy egészen tudatos stílusváltásról van szó, az a levelezésben nyer alátámasztást. Brahms leggyakrabban használt kifejezése a „praktisch". A kéthónapos detmoldi kórusvezetői tevékenység után Joachimnak kevés gyakorlati tudásáról panaszkodik, továbbá arról, hogy saját kompozíciói túlságosan „unpraktisch geschrieben sein", vagyis nem a gyakorlat számára íródtak. Az 1861-ben írt Ave Mariát mint a legjobb és legpraktikusabb művét ajánlja a Breitkopf kiadónak. Gondolkodásának ezirányú változását látjuk az Op. 24-es Handel-variációk ajánlásában is. Ezt írja Breitkopfnak: „E művemet sokkal jobbnak tartom, mint a korábbiakat, és sokkal praktikusabbnak, ezért könynyebben terjeszthetőnek is."

6 Ettől kezdve nagyobb figyelmet szentel a befogadásnak, a hallgatónak. Ez nem azt jelenti, hogy a művek színvonalából engedne, de kompozícióiban minőségi átalakítást hajt végre. Ugyanez a folyamat hangszeres zenéjében is megfigyelhető. Még mielőtt az Op. 15-ös d-moll zongoraversenyt befejezné, az Op. 12es Ave Maria közvetlen közelében születik meg az Op. 11-es D-dúr első szerenád. Az Ave Maria leglényegesebb kompozíciós eleme a hatás, az effektus. A szövegválasztással Brahms a romantika esztétizáló Mária-kultuszához kapcsolódik.