Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 13 (2007) 1-2. sz.

Thesaurus Ecclesiae - KISS MELINDA: Síremlékek Sopronban

fafaragó hagyománnyal rendelkező északi országokban (mint például Norvégia) még a 19. század elején is találkozunk népiesebb formáival. Eleinte a naturalisztikus akantuszdísz az uralkodó. Ez a forma látható a síremlékeken is. Később stilizált dekorációra változik, szalagos, síkszerű elrendezést kap. Terjedését, különböző változatainak kialakulását a porc-stílushoz hasonlóan az ornamentikakönyvek is elősegítették.

22 E mintakönyvek szerzői főleg asztalosok és fafaragók voltak, de találunk köztük metszőt, festőt és aranyművest is. Az oltárdíszítő faragásban az akantusz jelentős és hosszú életű díszítő elem. A Felvidékről számos példáját ismerjük, míg a Dunántúlon elszórtan maradtak fenn emlékei. Az az oltár, amely az egervári várból került a vasboldogasszonyi plébániatemplomba, talán a 17. század végéről való: még az indadíszes típus gazdag változatát mutatja. A zsirai mellékoltárok, valamint a főoltárt kétoldalról díszítő akantuszornamentumok már későbbiek (1730 k.). További dunántúli példáink az okai (Oggau) keresztelőkápolna oltára a 17. század végéről és a fertőszentmiklósi mellékoltárok a 18. század első negyedéből. A Reichenhaller-síremlék akantuszindái még a korai, naturalisztikus változatot képviselik. Egykorú helyi párhuzamot - néhány síremléken kívül - elszórtan találhatunk a soproni épületszobrászatban, a házak homlokzatán. Népiesebb formáját máig láthatjuk az úgynevezett „Két mór"-ház homlokzatán (Szent Mihály u. 9.) (13. kép). Az épület valójában ikerház, amely előbb egy kőfaragó-dinasztia, később egy szobrász tulajdonában volt. Egyszerűbb kivitelű akantuszos indák övezik a díszes kapu fölötti üres medaillont, valamint - a két ház homlokzatán - az oromfülkéket és a szellőzőnyílásokat. A kapu csavart oszlopain egy-egy mór alakja tartja a párkányzatot, fejük körül kagyló látható. Az egyenes, kissé golyvás párkány és a kosáríves bejárat közötti mezőben súlyos gyümölcsfonatok csüngenek. Ez a homlokzat az akkoriban használt motívumok valóságos tárháza; de azt is bizonyítja, hogy a kőfaragó és a szobrász referenciamunkaként használta fel saját házát, amelyen szakmai tudását bemutatta és reklámozta. Az eddig bemutatott reprezentatív emlékek mellett a soproni gyűjteményben található néhány olyan sírkő, amely nem illeszkedik egyértelműen sem a korai, sem az érett barokk stíluscsoportba. Többnyire egyszerű címeres-feliratos lapokról van szó, az elhunyt akaratának, igényeinek megfelelő kivitelben. Vannak azonban olyan sírkövek is, amelyeknek díszes kerete az idők folyamán elpusztult, így egyetlen ornamentális részük a címert övező, lapos domborművű vagy karcolt indadísz maradt. Közéjük tartozik Dunst Zsuzsanna asszony, szül. Prenner-lány (f 1685) sírköve (VIII. melléklet; 14. kép). Jellegzetessége, hogy a babérkoszorú itt nem címert övez, hiszen az elhuny egyszerű polgár volt. Ehelyett a halált jelképező csontváz került a középpontba, jobbjában homokórával, baljában kaszával. Kívül kétoldalt gyümölcskötegeket látunk, amelyeket virágmotívumok kapcsolnak a babérkoszorúhoz. Figyelemre méltó, hogy a polgári sírköveken a felirat feletti medaillonban - ami a nemesi emlékeken a címernek fenntartott hely - a halál szimbólumai mellett az elhunyt foglalkozására utaló jelvények is megjelenhetnek. Cirák András (1613-1682) kádár sírkövén a mélyített ovális mezőben címerre hasonlító dombormű látható a ká-