Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 12 (2006) 3-4. sz.

A gondolat vándorútján - PINTÉR GÁBOR: Fides et auctoritas

méltóságát és szent hármasságát. Meghagyjuk, hogy akik ezt a hitvallást követik, a katolikus keresztények nevet viselhetik, a többiek azonban, akiket eszteleneknek és őrülteknek ítélünk, az eretnek hitvallásuknak megfelelő gyalázatos nevet viseljék, gyülekezeteik nem nevezhetik magukat ecclesiáknak, és egyelőre az isteni bosszúnak adjuk át őket, de amidőn isteni sugallatból erre utasítást kapunk, magunk is gondoskodunk majd megbüntetésükről. Thessalonica, 380. február 28. [Némely kiadványban február 27ét találunk, de ez téves dátumfeloldásból származik.]) 28 „A birodalom keleti részében uralkodó Nagy Theodosziosz... Cunctos populos kezdetű rendeletében megparancsolta, hogy összes alattvalói abban a vallásban éljenek, melyet Szent Péter apostol adott Róma népének..." Szántó 1983, 147. o. 29 A császári ediktum mint rendelettípus csak a kibocsátó uralkodása alatt érvényes. Az utódnak meg kell erősítenie, ha érvényben akarja tartani. A határidő nélküli rendelet a konstitúció, amelyet külön vissza kell vonni, ha nem kívánják hatályban tartani. A nevezetes 313-as rendelet, amely törvényesen engedélyezett vallássá nyilvánította a kereszténységet, konstitúció volt. Ezért lényeges jogi tévedés, ha valaki „milánói ediktumot" emleget. 30 Ilyen zsinat volt a 381-es, később egyetemesnek elfogadott konstantinápolyi. 382-ben pedig „...elrendelte, hogy újra gyűljön össze zsinatra az összes eretnek szekta. [...] A császár fogadta az egybegyűlteket, aztán fogta az általuk külön-külön írásba foglalt tanítást, szobájába vonult... egyenként átolvasta a leírt tanításokat, és az összes többit elítélte mint olyat, amely megosztást vezet be e Háromságba, és összetépte, egyedül csak az »egylényegű« hitvallását dicsérte és fogadta el." (Szókratész Egyháztörténete. V. 10. Ford. Baán István. Budapest, 1984. 335., 338. o.). 31 Cod. Theod. 16,5,6 (381. január 10.: az eretnekek ellen); 16,5,7 (381. május 8.: a manicheusok ellen); 16,5,9 (382. március 31.: a manicheusok ellen); 16,5,11 (383. július 25.: tilos az eretnekek gyülekezése, a katolikustól eltérők magán- vagy nyilvános istentisztelete); 16,5,13 (383. január 21.: az eretnekek kiutasítása Konstantinápolyból); 16,5,15 (388. június 14.: megvonják az eretnekek gyülekezési jogát); 16,5,22 (394. április 15.: az eretnekek nem állíthatnak püspököket). 32 Cod. Theod. 16,7,1 (381. május 2.: akik a kereszténységről pogányságra térnek, többet nem tanúskodhatnak és nem végrendelkezhetnek); ezt a szankciót a későbbi években még többször megismétlik. 16,10,7 (381. december 21.: a pogány áldozatok betiltása); 16,10,10 (391. február 24.: tilos a pogány szentélyek látogatása és az áldozatokon való részvétel); 16,10,11 (391. június 16.: pogány kultuszok betiltása); 16,10,12 (392. november 8.: pogány áldozatok betiltása; sem nyilvános helyen, sem magánlakásban nem engedélyezettek); 16,10,16 (399. július 10.: a vidéki pogány templomokat feltűnés és zavargások nélkül le kell rombolni); 16,10,21 (416. december 7.: pogányok nem nyerhetnek sem katonai, sem közigazgatási tisztséget); 16,10,22 (423. április 9.: a pogányok - ha még vannak - vagyonelkobzással büntetendők). 33 Victoria, a győzelem istennője nem egyszerűen egy a római istenek közül. O jelképezte Róma, a római fény eszméjének a győzelmét a sötétség fölött. Ezért állt Victoria szobra a senatusi ülésteremben. Eltávolítása gyakorlatilag a Rómát naggyá tevő hagyományok megtagadását, a rómaiság arculcsapását jelentette. Lásd bővebben: Gáspár Dorottya: Az Imperium Romanum és az ókeresztények. Credo, 2003/1-2. 192-208. o. 34 „Theophilosz püspök buzgólkodása következtében császári rendelet írta elő, hogy le kell rombolni az alexandriai pogány szentélyeket, és ennek végrehajtását Theophilosz gondjára bízta. Theophilosz kihasználta a neki adott hatalmat, és mindenféle módon gyalázta a pogányok misztériumait. Kiüríttette a Mithreiont és leromboltatta a Szarapeiont. [...] Szarapisznak és a többi istennek a misztériumairól kimutatta, hogy teljesen nevetségesek. [...] Amikor megtudták az alexandriai pogányok, és különösen a hivatásos filozófusok, hogy mi történt, nem bírták elviselni a sérelmeket... Mintegy megadott jelre egyszerre támadtak rá a keresztényekre, és mindenkit lemészároltak. Erre a keresztények is védekeztek, és baj bajt követett." Szókratész Egyháztörténete. V. 16. Ford. Baán István. Budapest, 1984. 344-345. o. 35 Jellemző a paganus, pogány kifejezés: a szó eredeti jelentése „falusi, vidéki". 36 Eusebios: Vita Constantini. 1,44,1-2. Idézi Baus 1973, 84. o. Eusebios politikai teológiája a bizánci államegyházban is hatott. 37 Baus 1973, 91-93. o. 38 Richard Southern felhívja a figyelmet arra, hogy a politikai versengésen kívül az eltérő szokásoknak és a doktrinális ellentéteknek is nagy szerepe volt az egyházszakadásban. Southern 1987, 60-76. o.