Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 12 (2006) 3-4. sz.

Seminarium Ecclesiae - SZARKA MIKLÓS: Lelkészházasságok válsága és gondozása

32 Nemes Ödön SJ: A lelkigondozás spiritualitása. In W. Barry: Spiritual Direction and Encounter with God. A Theological Inquiry. Mahwah, 1992. 8. o. 33 Klaus Douglass: Az új reformáció. 96 tétel az egyház jövőjéről. Budapest, 2002. 83-85. o. „A spiritualitás olyan hozzáállás és magatartás, melynek révén egy ember a valóságot mélydimenziójában fogja fel, és ennek megfelelően kezeli. A spirituális ember mélységesen meg van győződve róla, hogy létezik egyfajta »valóság mögötti valóság«, amely átfogja és áthatja a láthatót. Ebből kell kiindulnia, ha nem akarja elhibázni az élet értelmét és dolgait." 34 Nemes Ödön SJ - Kővári Magdolna: Pasztorális segítő kapcsolat a gyakorlatban. Embertárs, 2006/1. 4143. o. 35 Lásd lKor 7,7b. Pál egyrészt azt láttatja, hogy az egyedüllét, azaz a házasságon kívüli lét kegyelmi ajándék, de a házas lét is kegyelmi ajándék! Vagyis nem az egyik vagy a másik állapot igenlését honorálja a kegyelem a „cölibátusban" vagy a házasságban, hanem Isten kegyelme ajándékozza meg mindkét létformát úgy, hogy az nem kín, teher, hanem kegyelmi állapot lesz. Lásd Werner de Boor: Der erste Brief des Paulus an die Korinther. Wuppertal, 1968. /Wuppertaler Studienbibel./ 124. o. 36 Nemes-Kővári 2006. Mindennek Szentírási háttere: Lk 24,24-35. 37 Ha a telefonáló fél ragaszkodik a négyszemköztiséghez, ez a terapeuta részéről mindig tiszteletben tartandó, ugyanakkor ha nem szigorúan magántraumáról van szó, akkor kísérletet kell tenni a másik fél behívására: ez mindig bonyolítja a par excellence párterápia kezdését. Ilyenkor arra kell ügyelni, hogy az egyedül megjelenő féltől csakis szubjektív benyomásokat gyűjtsünk: „én úgy érzem...", tiszteletben tartva a jelen nem lévő személyt. Minél kevesebb szó essék a jelen nem lévőről. Ilyenkor gyakran közbe kell lépni: „Vigyázzon, róla ne nyilatkozzék, ő nincs itt." A legnagyobb csapda: „A másikkal van baj, neki lenne szüksége terápiára." 38 Vannak lelkészházaspárok, akik már évek óta különböző lelkigondozók, „evangéliumi guruk", „evangelizációs műhelyek" felé „hordják ki" problémáikat, és szinte mesterei annak, hogy hogyan ássák alá a „legújabb áldozatként" fellelt terapeuta próbálkozásait. Ezekre nagyon kell vigyázni, mert látszólagos gyógyulási vágyuk mögött nárcisztikus, exhibicionista késztetések rejtőznek. Az ilyenek komolyan sem veszik a terápiát. Lényegileg egyre játszanak: hogy „bebizonyítsák", rajtuk nem lehet segíteni. Ezeket már a második ülés tájékán ki kell szűrni, és tapintatosan jelezni: „Ebben én így nem vagyok hajlandó részt venni." Az ember mellett az idő is nagyon drága dolog. 39 R. Sherman - N. Fredman: Strukturális technikák a pár- és családterápiában. Magyar Pszichiátriai Társaság, Budapest, 1989. 146-148. o. 40 Lásd uo. 67. o., 60. o. E módszerek pasztorálpszichológiai - pasztorálpszichoterápiás - párterápiás átdolgozása, adaptálása elméleti szinten még hátravan, viszont a gyakorlatban már többször alkalmaztuk őket sikerrel. 41 Bernhard Häring: Heilender Dienst. Ethische Probleme der modernen Medizin. Mainz, 1972. 42 Lásd Ef 5,21-33. Itt Pár nem gamológiát, hanem ekkleziológiát tanít!