Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 12 (2006) 3-4. sz.

A gondolat vándorútján - PINTÉR GÁBOR: Fides et auctoritas

PINTÉR GÁBOR Fides et auctoritas Egyház és hatalom az ókor és a középkor határán A szent és a profán kapcsolata világossá teszi, hogy a politika és a vallás egymástól elválaszthatatlan jelenségek. [...] az elmúlt évszázadok során egyes gondolkodók először kétségbe vonták a hatalom szent jellegét, majd megtagadták, és mint használhatatlant elvetették. Molnár Tamás „Ha már van, legalább legyen belőle haszon!" A középkorról gyakran egyetlen közhelyes jelző jut eszünkbe: sötét. Petrarca és az itáliai reneszánsz humanistái barbárnak tartották (gondoljunk csak a gótika, gót stílus elnevezésre); a felvilágosodott Voltaire a tudatlanság és babonaság korának nevezte. Mindkét időszak - önnön nagyszerűségének fényében tetszelegve, az emberi ész, a ráció fejlődésétől elbűvölve - legszívesebben letagadta és kiiktatta volna azt az időszakot, amely a görög-latin antikvitást elválasztotta saját korától. Igaz, mihelyt egyértelművé vált, hogy a középkor véget ért, jöttek a nosztalgia hullámai. Az eszményeit vesztett, megkeseredett valóság helyett a megszépített, ábrándos és romantikus lovagkor: a szentség, a hősiesség, az egységes kereszténység eszménye.

1 Mi más lenne ez, ha nem az elvesztett Paradicsom utáni, mindenkiben ott élő vágy? A 16. századtól kezdve egyre világosabban érezhető a felekezeti és a nemzeti identitás tudata, illetve a gyökerek feltárásának vágya. Ennek eredményeként hatalmas művek születtek: egyház- és államtörténetek, forráskiadások.

2 A 19. században az egyes államok különösen is igényelték saját múltjuk feldolgozását, mivel ez a nemzeti/nacionalista öntudat növeléséhez is erősen hozzájárult: nemzeti hősöket, eszményeket tudtak polgáraik elé állítani követendő példaként.

3 A lokálpatriotizmus azonban csak ideigóráig kötötte le a közérdeklődést, lassan a nagyobb, egyetemes témák kerültek előtérbe: a pápaság, a császárság, a kereszténység, a világtörténelem egésze. Ez a folyamat egyben azt is jelzi, hogy a történelem és a történetiség iránti figyelem sokkal mélyebb és általánosabb volt, mint