Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 12 (2006) 3-4. sz.

Corpus evangelicorum - KURDI KRISZTINA: Egy cipszer lelkész Galíciában

léstani munkásságot végzett. Néhány pedagógiai tárgyú írása

7 Tessedik Sámuel figyelmét is felkeltette, aki 1799-ben Szarvasra hívta, hogy tanítson az általa alapított gazdasági tanintézetben. A felkérést Bredeczky nem fogadta el, ma sem tudjuk, hogy miért. 1802-ben Bécsbe került, ahol mint lelkész és tanár tevékenykedett, ezenkívül itt kezdte el az anyaggyűjtést egyik legfontosabb munkájához, a Magyarország földrajzáról és természeti kincseiről szóló könyvéhez.

8 1805-ben hívták Galíciába, pontosabban Krakkóba,

9 és az év márciusában már az egyesült krakkói és podgorcei egyházmegye espereseként folytatta munkáját. Ehhez az egyházmegyéhez tartozott a krakkói mellett a podgorcei, a bialai, a stadlói, a neu-sandeczi, a wegrowi és a lublini lelkészség is. Bredeczky közvetlen felettese Joseph Paulini lembergi püspök volt. A kinevezési okirat szerint az esperes legfőbb feladata, hogy segítségére legyen a püspöknek a nyugalom és a rend megőrzésében, továbbá ügyeljen az egyházi ügyekben kelt rendeletek betartására. Jellemző volt a galíciai protestánsok helyzetére, hogy II. József türelmi rendelete óta a református és az evangélikus egyházi élet szorosan összefonódott, s az ágostai hitvallású Bredeczky is mindkét felekezetnek lelkésze volt. így eshetett meg, hogy 1807-ben ő avatta fel a josefsbergi református templomot.

10 Arról is fontos beszélnünk, hogy milyen viszonyok várták Bredeczky Sámuelt Galíciában, illetve milyen volt a lengyel/galíciai evangélikusok helyzete. Az ellenreformáció és a jezsuita rend fellépésének hatására Lengyelországból majdnem teljesen eltűnt a protestantizmus. A 17. század végére 21 református és mindössze 7 evangélikus templom maradt az országban. 1768 februárjában az úgynevezett varsói egyezmény azonban újra felébresztette a reményt, hogy a protestáns egyházak életre kelnek, mivel a megállapodás szabad vallásgyakorlást, egyházi önigazgatást és önálló egyházi bíráskodást ígért számukra. Ebben az időben Galícia területén már csak 8 református és 2 evangélikus templom működött.

11 Az osztrák okkupáció a protestánsok életében is fordulópontot jelentett. A betelepítési pátensek nyomán számos protestáns család érkezett Galíciába, ezek a jövevények azonban egyelőre csak meghatározott városokban telepedhettek le. Lényeges változást hozott II. József 1781. november 10-én kiadott türelmi rendelete. A császár már korábban kifejtette anyjához írt egyik levelében, hogy a birodalomban élő protestánsokat ugyan inkább megtérítené, de az állam érdekei - főleg a gazdasági szempontok - azt kívánják, hogy ezt a népességet is vonják be a köz szolgálatába.

12 Türelmi rendeletében most megadta a protestánsoknak a szabad vallásgyakorlás jogát, némi korlátozással: csak ott építhettek iskolát és imaházat, ahol legalább száz protestáns család élt, tornya, harangja és utcára nyíló bejárata azonban nem lehetett az épületeknek. A galíciai németek első csoportjai még a tatárjárás után vándoroltak be az elhagyott, elnéptelenedett területekre. Elsősorban kézművesek, polgárok voltak, főleg a városokban telepedtek le, vagy ők maguk alapítottak jó néhány új várost, például Krakkót, amelynek német jellege egészen a középkor végéig megmaradt.

13 Ilyen német alapítású városokat főleg Nyugat-Galíciában lehetett találni, de lakóik a 16. századtól fokozatosan ellengyelesedtek. Újabb és a korábbinál jóval nagyobb mértékű betelepülés indult meg Galícia Habsburg kézre kerülése után. Az uralkodó már 1774. július 18-án kiadott egy bevándorlás-