Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 12 (2006) 3-4. sz.

Corpus evangelicorum - KURDI KRISZTINA: Egy cipszer lelkész Galíciában

ra vonatkozó pátenst, amely elsősorban kereskedőket, kézműveseket, iparosokat hívott Galíciába. A katolikus németek bárhol letelepedhettek, a protestánsok csak Lembergben, Jaroslauban, Zamosc-ban és Kasimierz-ben.

14 II. József 1781. szeptember 17én újabb bevándorlási pátenst bocsátott ki, amelyben már földműveseket is hívott Galíciába. 1782 és 1803 között 15 ezer nyugat- és délnémet telepes érkezett Galíciába, elsősorban Rajna-Pfalzból, a Saar-vidékről, Hessenből és Württembergből. Ezek a telepesek jelentős részben protestánsok voltak, akik a türelmi rendelet miatt úgy látták, érdemes elhagyni hazájukat a kedvező adottságú és vallásilag toleráns Galíciáért. Az osztrák kormány a betelepülőknek családonként 20-40 hold földet, 2 lovat vagy ökröt, 2 tehenet, 2 sertést és a gazdálkodáshoz szükséges különféle munkaeszközöket ajánlott fel, ezenkívül 10 évre mentesítette őket mindenféle adózás és szolgáltatás alól.

15 A kezdeti lelkesedés után azonban nagy volt a csalódás, mivel a Kameralverwaltung által épített házak drágák és rossz minőségűek voltak, így 1782 telét még kolostorokban és szükségsátrakban töltötték a bevándorlók. A németek betelepítésének fontos belpolitikai okai voltak. Ebben a soknemzetiségű, soknyelvű tartományban a Habsburgoknak szükségük volt egy olyan népcsoportra, amelyre birodalomépítő és germanizációs politikájuk támaszkodhatott. Még a protestáns németekben is hűségesebb alattvalót láttak, mint Galícia más nemzetiségű lakóiban; ugyanakkor nem titkolt szándéka volt az uralkodónak egyfajta „galíciai tudat" kialakítása.

16 Bredeczkynek kiterjedt egyházmegyéje volt, így rendkívül sokat kellett utaznia ahhoz, hogy a tényleges állapotokkal megismerkedjen. Utazásai alkalmával rá kellett jönnie, hogy gyakorlatilag neki kell megszerveznie Galícia protestáns egyházi életét. Jellemző, hogy Krakkóba érkeztekor - 1805-ben - a városban még nem volt protestáns templom, s az istentiszteleteket két bérelt szobában tartották. A másik jelenség, ami megdöbbentette Bredeczkyt, hogy senki sem tudta pontosan a hívek lélekszámát: neki kellett bevezetnie az egyháztagok összeírását.

17 További gondot jelentett, hogy zavarosak voltak az egyház pénzügyei. Bár többször is gyűjtésbe kezdtek imaház építésére, a befolyt összeg valahogy mindig eltűnt. Nem volt jobb a helyzet Podgorcéban sem. Ezért szükségessé vált, hogy az egyház gazdasági életét is megszervezzék, és az elöljárókat elszámoltassák. A legnagyobb gondot azonban az jelentette, hogy Galíciában még alapfokon is erősen hiányoztak a protestáns iskolák.

18 A meglévő iskolákban is csak hittant és az énekeskönyv egyes énekeit tanítottak, szaktárgyak oktatásáról nem volt szó. A Mária Terézia és II. József telepítései nyomán érkezett bevándorlók között rendkívül alacsony volt a műveltségi szint. Legtöbbször megelégedtek azzal, hogy egy náluknál jobban író-olvasó parasztot vagy iparost választottak meg tanítónak.

19 A kisebb közösségekben úgynevezett téli iskolát tartottak fenn, amelyek csak a téli, a mezőgazdasági munkák szempontjából passzív időszakban működtek, s a diákok „a burgonyaszüret bevégzésétől a háziállatoknak a legelőre való kihajtásáig"

20 jártak iskolába. A tanítók és a lelkészek helyzete is siralmas volt: rosszul vagy egyáltalán nem voltak fizetve, állandó megélhetési gondokkal küzdöttek. Rendszeres havi járandóságuk nem lévén, főleg a hívek adományaiból tartották fenn magukat, s még a galíciai viszonyokhoz képest is