Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 12 (2006) 3-4. sz.

Seminarium Ecclesiae - SZARKA MIKLÓS: Lelkészházasságok válsága és gondozása

szintén részletesen tárgyalja a szakirodalom.

19 Ilyenkor önként adódik a kérdés, hogy egyáltalán miként jöhetett létre a házasság. A válasz - anélkül, hogy részletes kifejtésre vállalkoznánk - a következő: a kevésbé traumatizált fél az ismerkedés és a kapcsolatépítés kezdeti időszakában került érzelmileg „szedált" állapotba. Ennek nyomán olyan mértékben volt motivált a házasság társadalmi státuszszimbólumának felvállalására, hogy személyisége regresszióba került. Ne felejtsük el, hogy a párkapcsolat nagyon sok olyan elemet hordoz, amely hasonlóvá teszi azt az anya-gyermek kapcsolat szimbiózisához, és teret ad annak, hogy az egyébként növekvő személyiség infantilis színezetű regresszióba kerüljön. Ebben a regrediáit érzelmi állapotban meggyengül az intellektus kontrollja, a realitásérzék. Ilyenkor nem a szeretet az, ami érzékeli a hamisat, a patológiát, hanem a szerelem az, amely hiszékennyé, naivvá, majd áldozattá teszi a kevésbé traumatizált felet. Nyilvánvaló, hogy az ilyen szedált érzelmi állapot a személyiség rejtett sebezhetőségét vagy egyenesen sebzettségét sejteti. Vajon mindez mennyire jellemző a lelkészházasságokra? Ezek az intrapszichés folyamatok hogyan jelennek meg a maguk sajátosságaival lelkészházaspárok esetében? A következő fejezetben részletesebben kifejtem a lelkészházaspár-konfliktus sajátosságait, de már most le kell szögeznem: akár lelkészházaspár, akár nem lelkészházaspár, a trauma itt is, ott is egyaránt trauma. A könny itt is, ott is egyaránt sós. A személyiség regressziója súlyos konfliktusok esetén itt és ott egyaránt regresszió. Az intimitás utáni vágy mindenféle párkapcsolatban alapvető vágya az embernek. A súlyos, úgynevezett harmadlagos-tercier válságokban az ösztönös indulatok: a harag, az agresszió olyan erővel törnek fel az egyénből, s a kialakuló feszültség olyan súlyos, hogy ebben alig van különbség lelkészházaspár és nem lelkész házaspár között. Mégis vannak olyan tényezők, amelyek elsősorban a lelkészházasságokban jelennek meg. Ilyen a kétpólusú konfliktusba szinte törvényszerűen bekapcsolódó „harmadik szereplő" jelentősége. A „harmadiknak" az lehet a szerepe, hogy segítse az eredeti konfliktus feloldását vagy enyhítését. A belpolitikában is általában enyhül a pártok közötti feszültség, ha az országot külső ellenség fenyegeti. De a harmadik szereplő bevonása - most már elköszönve a politikai hasonlattól - azt a célt is szolgálhatja, hogy őt „ütközőnek" tekintsék a felek, amely „jó" lehetőséget nyújt arra, hogy még tovább dramatizálják kettőjük feszültségét. Arra is szolgálhat, hogy valamelyik felet szövetségesként erősítse.

20 Vegyük példa gyanánt a gyermeket a házasságban: ha a gyermek súlyos, krónikus beteg, ő, mint harmadik, mint közös teher enyhítheti a párkapcsolati konfliktust (ám a párterapeuta erre soha nem játszhat tartósan). De a gyermek mint puffer-ütköző „segíthet" mindkét félnek bonyolítani, nyújtani is a szembenállást. Ugyanakkor a gyermek lehetőség arra, hogy bármelyik fél a súlyos kétoldalú konfliktusban szövetségest és társat találjon benne. E sorok írójának tapasztalata szerint sajátságos a lelkészházaspárok konfliktusa abban, hogy más vagy mások válnak a küzdelem harmadik szereplőjévé. A gyermek vagy egy újabb „másnemű" szereplő feltűnése mellett ilyen lehet a szolgálat, a gyülekezet (legalábbis egy szimpatizáns csoport), az etika és horribile dictu Isten pontosabban a kisajátított Isten. Mindezek abból a pszichoszociális közegből, értékorientáltságból, értékvilágból következnek, amelyben a lelkipásztor és felesége vagy