Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 12 (2006) 3-4. sz.

Seminarium Ecclesiae - SZARKA MIKLÓS: Lelkészházasságok válsága és gondozása

SZARKA MIKLÓS Lelkészházasságok válsága és gondozása Diagnosztikus és terápiás meggondolások Társamnak, Gyopárnak - az Isten kegyelméből együtt eltöltött 37 évért hálás szerettei. Bevezetés Magyarországon az evangélikus és református egyházban az elmúlt 15 év során, tehát 1990 és 2006 első féléve között 98 lelkészházaspár vált el de iure és de facto.

1 Ez a 3 evangélikus és 4 református egyházkerület illetékes kerületi hivatalaitól származó összesített adat. Még elgondolkodtatóbb eredményre jutnánk, ha az 1960-1975, illetve az 1975-1990 között eltelt évek idevágó statisztikáit is összehasonlítanánk az utolsó 15 év adataival. Valószínű, hogy az 1991-2006 közötti időszak válásainak száma lényegesen magasabb lenne az előző 30 év idevonatkozó adatainál. A lelkipásztori életforma szociográfiájának kutatásához, változásainak feltárásához e számadatok fontosak lennének. Nagy kérdés, hogy mi minden változott: a lelkipásztorokra nehezedő közéleti kihívások, missziói terhek sokasodtak-e, vagy e terhek sokasodása mellett másra összpontosult a lelkészek magánéletre, családra, házaspárkapcsolatra fordítandó figyelme? Vajon a hitükből, lelki életükből fakadó energia nem volt elegendő ahhoz, hogy családi, párkapcsolati gondjaikat az élő hit erejére hagyatkozva oldhassák meg? E sorok írója lelkigondozó, közelebbről pár- és családterapeuta, és maga is lelkipásztor - hitét megvalló ember, akinek különösen nehéz szembesülnie e tényekkel és kérdésekkel. Kérdéseim különösen a pszichés folyamatokra, a párkapcsolati, családi válságok jelenségeire és az ilyen válságban küszködők Istennel való kapcsolatára terjednek ki. Vajon a válságban szenvedők hite, lelki élete fejlődött-e oly mértékben, hogy súlyosbodó magánéleti bajaik megoldását érdemben elősegítse? Hányan lehetnek közöttük, akiknek a válása lelkigondozói terápiával megelőzhető lett volna? Hogyan gyűrűztek át magánéleti válságaik a gyülekezet kis- és nagyközösségi terébe? Vajon mit teszünk az elváltakért, akiknek lelki segítségre, egyéni válságkezelésre van szükségük, akik ezt igénylik? Vannak-e hiteles szakembereink, akik segítenek a válságban lévőkön? Sőt: mit teszünk a megelőzés érdekében a fiatal teológusok és teológák képzése során, hogy növekedjenek önismeretben, Krisztus-ismeretben, a másneműekkel kialakítandó kapcsolati kultúrájuk kifejlesztésében? Mit tesz az egyház, az egyházi közvélemény azon kívül,