Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 12 (2006) 3-4. sz.

Corpus evangelicorum - CSOMORTÁNY LEVENTE: A Magyarországi Evangélikus Egyházországos székházának építéstörténete

repelnek - hasonlóak a más terv szerint megvalósult, ma is látható épület ablakaihoz - ám a kapu keretelése és a harmadik emeleti ablakok a román kori építészetből kölcsönzött formákat mutatnak. Schulek utcai homlokzatterve igényes és jó arányú, visszafogott díszítésű historizáló homlokzat, amelyen halványan felismerhetőek a lechneri szecesszió elemei is. A kapu két oldalán lévő homlokzatszakaszokon középen egy-egy oromzatos díszű rizalit látható. Az ablakokat téglából készült szalagkeret övezi. A rendelkezésre álló idő rövidségére és a tervező felületességére utal azonban, hogy a homlokzati rizalitok és az első emeleti erkélyek az alaprajzokon nincsenek jelölve.

17 A bizottság a második forduló tervei közül végül is Francsek Imre „A" jelű pályatervét fogadta el kivitelezésre, és „...a szakértői szűkebb bizottság által kívánt módosítások figyelembevételével az építést Francsek Imrére bízta, az építési szerződést megállapította és annak aláírására az egyetemes felügyelőt felhatalmazta". „E szerződés szerint az építkezés 1906. évi február hó 1-én megkezdendő és ugyanazon év november l-ig a bérháznak, deczember l-ig pedig a hivatalos helyiségeknek teljesen el kell készülniük."

18 Az elfogadott tervek szerinti háromemeletes ház építési engedélyét a Magyarországi Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház nevében dr. Zsigmondy Jenő kérelmezte. 1906. 01. 08-án az egyház megkapta az építési engedélyt.

19 Az épület elméleti programja Francsek Imrétől származott, s föltehető, hogy Francsek éppen azért mondott le építési bizottsági tagságáról, hogy maga is részt vehessen a pályázaton. Ma már eldönthetetlen, hogy valóban saját kezdeményezésre pályázotte, vagy a bizottság más tagjai javasolták neki - mint programalkotónak - ezt a lépést. Tény azonban, hogy Francsek kivitelre elfogadott terve - amely a Fővárosi Tervtárban fennmaradt, és megegyezik a megvalósult épülettel - stílusában és térszerkezetében mai szemmel is a legmegfelelőbb választás volt.

20 Francsek a Szentkirályi utcára néző homlokzatot, Schulek János elképzeléséhez hasonlóan, téglasávokkal tagolt, vakolt falfelülettel képezte ki. A homlokzat középrizalitjának középtengelyébe, a kapu fölé a nyolcszög három oldalával záródó zárterkélyt, a főpárkány fölé, szintén középre oromzatot tervezett. Ezekkel az elemekkel mozgalmasabbá tette a homlokzatot, és templomtornyot megidéző zárterkélyével halványan utalt az udvarban megbúvó szakrális rendeltetésű térre is. A szakrális és közösségi célú épületrész csak egy keskeny nyaktaggal kapcsolódik az utcai lakószárnyhoz, s úgyszólván önálló tömegként jelenik meg az udvarban: így Francsek a két épülettípus elválasztását szinte tökéletesen meg tudta oldani.

21 Összetartozásukat és a belső épületrész szakrális feladatát azonban jelzi az a kisebb zárterkély, amely a kápolnaként is használt nagy tanácsterem karzatának bővítménye, s amely kívülről az udvari épület keleti homlokzatán látható. Maga a kápolnatér három nagyméretű, kétszintes oldalablakkal nyílik az udvar felé. Az udvari épülethomlokzatok a Szentkirályi utcai főhomlokzathoz hasonló, téglasávokkal díszített vakolt felületet kaptak. Az udvari épület földszintjén a levéltár, első emeletén a kisebb tanácstermek kaptak helyet. Az épület második és harmadik emeletén egy kétszintes kápolnatér, az úgynevezett nagy tanácsterem található, amelyhez kétkarú, reneszánsz stíluselemeket hordozó lépcső vezet. A kápolnatér - a Fővárosi Tervtárban megtalálható kiviteli tervek szerint - nem valódi boltozattal, hanem ácsolt szerkezetre felerősített rabicburkolattal van fedve.