Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 12 (2006) 3-4. sz.

Corpus evangelicorum - CSOMORTÁNY LEVENTE: A Magyarországi Evangélikus Egyházországos székházának építéstörténete

tagokból és Kéler Napoleon, Peez Samu, Zsigmondy Géza és Francsek Imre szakértőkből álló bizottságra bízza, a mely az előmunkálatokat haladéktalanul megkezdvén, az építési tervek és költségvetésekre a pályázatot kiírja, és az építkezést egyáltalában anynyira előkészítse, hogy a jövő évi egyetemes közgyűlés az építkezési szerződést jóváhagyhassa és hogy az építkezés 1905. év tavaszán megkezdhető legyen".

10 A jegyzőkönyv azt is kimondja, hogy az építést felügyelő albizottság tagja nem lehet olyan személy, aki akár tervezőként, akár kivitelezőként a pályázatban részt kíván venni. Az 1904. elején meghirdetett pályázat sovány eredményt hozott: csupán egyetlen a bizottság által elégtelennek minősített - pályamű érkezett be. A bizottság Peez Samu építész szakvéleménye alapján a terv 500 korona tiszteletdíjért történő megvásárlására és egyúttal új pályázat kiírására tett javaslatot. A jegyzőkönyv nem említi az elégtelennek minősített pályázat benyújtójának nevét, ám a tervek fennmaradtak az Evangélikus Országos Levéltárban.

11 Az első pályázatra beérkezett egyetlen tervcsomagot Schoner Ferenc építőmester szignálta 1904. június 30-án.

12 A tervet a bizottság nem véletlenül utasította el: mai szemmel nézve is több hiba található benne. így például az udvari épületszárny földszintjén egyedül a reprezentatív lépcsőház néz a világosabb udvarra, míg a fényigényes tanácstermek ablakai egy szűk és sötét világítóudvarra nyílnak. Ráadásul ez a reprezentatív lépcsőház csupán a földszinti tanácstermek megközelítésére szolgál, míg az udvari szárny többi szintje - beleértve a kápolnaként is működő nagy tanácstermet - csak egy kevésbé igényes lépcsőházon át közelíthető meg. Súlyos, liturgikus szempontokat is érintő hiba, hogy Schöner a kápolnaként is működő nagy tanácsterem fölé egy újabb, kisebb tanácstermeket tartalmazó szintet tervezett. Liturgikus tér fölött lehetőleg nem képeznek ki más teret, ily módon is hangsúlyozva Isten és a gyülekezet kapcsolatának közvetlenségét. De a gyakorlati szempont sem közömbös, a felülről leszűrődő esetleges zaj ugyanis méltatlan a helyhez. Valószínűleg az említett hibák ösztönözték a bizottságot újabb pályázat kiírására. Az 1904. évi egyetemes közgyűlés a házépítő bizottság összetételében is változást hozott. „A kiküldött bizottság a nyert felhatalmazás alapján a lemondott Kéler Napoleon

13 és Francsek Imre tagok helyett Schulek Frigyes és Heuffel Adolf szakértőkkel egészítette ki magát." További változást jelentett, hogy a bizottság a Perlaky Elek elhunytával megüresedett tagsági helyre Sóltz Gyulát választotta meg. Az újabb, immár meghívásos pályázatot 1904 novembere és 1905 februárja között írta ki a bizottság. A részvételre „...felhívta Francsek Imre, Schulek János és Sándy Gyula építészeket, kik közül a legutóbb nevezett később visszalépvén, Francsek Imre három alternatív-tervvel, Schulek János pedig egy tervvel vett részt a pályázatban".

14 Sajnos a négy beérkezett terv közül csupán Schulek János 1905. február 28-án szignált munkája maradt ránk az Evangélikus Országos Levéltárban.

15 A terv igen rövid idő alatt született, ennek ellenére nagyon alapos, körültekintő munka. Az udvari szárnyról az udvar terébe nyúló bővítmény nem szerepel benne: Schulek csupán az üres telket építette volna körül, ily módon zárt udvarossá téve az épületegyüttest.

16 A közösségi célú szárnyat - a kisebb tanácstermek és a kápolnának is szánt nagy tanácsterem befogadóhelyét - az építész kívülről nem hangsúlyozza, ezeket a részeket egy bérházhomlokzat mögé kívánja elrejteni. E homlokzaton félköríves záradékú ablakok sze-